Századok – 1972
Tanulmányok - Zimányi Vera: A nagymartoni kerület gazdaság- és társadalomtörténete a XVI. századtól 1768-ig 5/I
A NAGYMARTON! KERÜLET GAZDASÁG- ÉS TÁRSADALOMTÖRTÉNETE 19 1 akó bor és 1 mérő búza ára között: míg a búza ára nagyjából változatlan maradt csaknem a XVI. század közepéig, addig a bor ára már a XV. század közepe óta emelkedni kezdett, és elhagyta a búza árát. Míg a gabonaárak (és legtöbb más termék ára is) általában csak a XVI. század közepén, vagy 40-es éveiben kezdtek jelentősen emelkedni, addig a bornál—korábbi lassú emelkedés után — már a XVI. század elejétől fogva feltűnő, meredek görbét kapunk. így jelentős olló keletkezett a gabona hátrányára és a bor javára. Nagy árelőnyét a bor az egész XVII. század folyamán is megtartotta. Ez önmagáért beszél, és magyarázatot ad a bortermelő vidékek gazdagságának a kialakulására. Magyarország másik legfontosabb mezőgazdasági exportterméke az élő állat, elsősorban a szarvasmarha volt. Bár ez az Alföldiről származott, és Nyugat-Magyarországot legfeljebb csak mint a hajtás útvonalával keresztülszelt területet érintette, érdemes néhány mondat erejéig e kérdésre is kitérnünk. A XVI. század második felében jelentősen növekedő marhaárak nagy anyagi hasznot biztosítottak a tőzséreknek, mezővárosok sora gazdagodott meg ezen. A legfőbb vásárlók, az osztrák és német városok polgárai azonban a XVII. század elején — kereskedelmük és ezzel anyagi jólétük hanyatlásával párhuzamosan —kevesebb húst tudtak csak vásárolni; a nemzetközi árviszonyok alakulása is úgy hozta magával, hogy a XVII. század elején lassúbbodott, vagy megállt az áremelkedés; egyes cikkeknél egyenesen árcsökkenés következett be. Ez történt a marha árával is; exportálása tehát a XVII. század folyamán már távolról sem hozott akkora hasznot, mint a XVI. században. így azok a vidékek, amelyeken az állatkereskedelem jelentette a parasztság és polgárság legfőbb jövedelmét, erősen hanyatlani kezdtek a XVII. század folyamán. Ugyanekkor a bortermelésre berendezkedett területeket nem érintették kedvezőtlenül a XVII. századi áralakulások, hiszen, mint látjuk, a soproni borok nagybani eladási árai folytonosan emelkednek az egész évszázadban. Ismét eggyel több ok, amely az országos átlagnál kedvezőbb helyzetet biztosított a fraknói uradalom lakosai részére. Az országos összkép azonban a XVII. század elején már a gazdasági hanyatlás félreismerhetetlen jeleit viseli magán. A XVI. században még virágzó dunai kereskedelem a századforduló után teljesen visszaesett; ugyanezt a kórképet állapították meg a magyarországi kereskedelem helyzetét kiválóan ismerő bécsi kereskedők, köztük a 15 éves háborút finanszírozó Lazarus Henckel von Donnersmark is.35 Azonban a délnémet városok és a kereskedelmi tőke hanyatlásával párhuzamosan az osztrák kereskedők, akik korábban maguk is függésben voltak a németektől, most e nyomás alól felszabadultak, és noha szegényebbek voltak, mint a német kereskedők a XVI. század elején, most ők vették át Magyarországon azt a szerepet, amelyet korábban a németek töltöttek be. Döntő szerepük lett a magyar bányavállalkozásokban, és igyekeztek kezükbe venni a marhakivitelt és a textilbehozatalt, s e törekvésükhöz jelentős támogatást kaptak a bécsi udvartól.36 A szerényebb osztrák kereskedőtőke azonban nem tudott olyan fokú aktivitást kifejteni, mint korábban a német tőke tette. Az eddigi kutatások a XVII. század folyamán a gabonatermelés abszolút mennyiségének a csökkenését, vagy legalábbis stagnálását mutatják ki, a 35 Takáts Sándor: A dunai hajózás a XVI. és XVII. században. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 1900. évf. 36 Makkai L. : Die Hauptzüge ... 44. 1. 2*
