Századok – 1972
Tanulmányok - Gyimesi Sándor: Az európai városok a kapitalizmus küszöbén 277/II
298 GYIMESI SÄXDOE illetve a jobbágyság „második kiadásá"-nak kialakulása.8 9 A különbségek a városfejlődés terén is felfokozódtak. A XV XVI. században Közép-Kelet-Európa megérte feudáliskori városfejlődésének megtorpanását, még mielőtt elérhette volna a nyugat-európai szintet, akár városainak az ország életében betöltött szerepét, akár az egyes városok belső fejlettségét tekintve. Mindezekkel összefüggésben Közép-Kelet-Európában a városodás szintje jóval alacsonyabb volt, mint Nyugat-Európában. A feudáliskori városfejlődés megtorpanásának első jelei Magyarországon már a XV. század második felében megmutatkoztak, elsősorban a nyugateurópai ipar termékeinek kezdődő behatolása, illetve a délnémet kereskedőtőkétől való függés kialakulása következtében.90 Míg Magyarországon — s Csehországban — ezért a kései feudalizmus nem annyira a városok válságának megindítója, mint inkább elmélyítője volt, addig azokban az országokban, ahol a városfejlődés elakadása valamivel későbbre esik — Lengyelország, keleti német tartományok — ott kiváltó tényezőként is elsősorban a feudalizmusnak kései másodvirágzása jelentkezik.91 Közép-Kelet-Európa ilyenformán két városi válságot élt át. Egyet a kései feudalizmus kibontakozásakor, s egyet a tőkés fejlődés elemeinek megjelenése folytán. Ezt az utóbbit csak a XVIII.—XIX. században, tehát időbeli késéssel Nyugat-Európához képest, amely feudális városfejlődését kifuttathatta, s csak a feudalizmusról a kapitalizmusra való átmenet nehézségeit szenvedte meg. Ezért Közép-Kelet-Európa városai a kapitalizmus elemeinek jelentkezését egy eltorzult, a kapitalista tendenciák helyett a feudalizmus előtt megnyíló városgazdasággal és városalkotmánnyal fogadták,92 vagy egy alacsony szinten megrekedt, a feudális vidékkel szemben zárt városi rendet s territóriumot létrehozni nem tudó, csak kereskedelmi centrumként fejlődő, s elsősorban katonai-adminisztratív jelentőségük alapján városnak számító településekkel, mint Oroszország nagyobb részén.93 Az ipar szerepe a gazdasági élet más területeihez képest ugyancsak jóvnl kisebb Közép-Kelet-Európában, mint Nyugaton. Ez az ipar exportra alig dolgozott, megmaradt a helyi igények kielégítésének kereteiben, sőt ebben is egyre inkább tért veszített a Nyugat-Európából importált árukkal szemben. Évszázadok alatt alig változó szerkezetében a ruházati s általában a késztermékeket feldolgozó — például szabó ipar dominált a nyugat-európai nyersanyagfeldolgozás és fonó-szövőipar túlsúlyával ellentétben,94 Oroszország-89 A kései feudalizmus kialakulására és viszonyaira ld. Puch Zs. P. fentebb idézett munkáját. 90 Szűcs J.: Városok és kézművesség Magvarországon a XV. században. Bpest. 1955. 167. és k. 1. 91 Vö.: Deutsches Städtebuch, I. köt. 171. és к. 1.; Világtörténet, IV. köt. 329. 1. 92 Szűcs J. : Das Städtewesen in Ungarn. . . 158. 1. és Deutsches Städtebuch, bevezetés. Ilyen jelenségek például a városi gazdálkodás súlyának a földbirtokra és a feudális jogosítványokra helyezése, a városba költözött nemesek gazdasági és jogi kiváltságainak megmaradása, addig csak városban gyakorolt jogosítványok, például a sörfőzés elterjedése a földesúri falvakban stb. 93 J. Kulischer: Russische Wirtschaftsgeschichte. I. köt. Jena, 1925, 279. és к. 1.; О. Brunner: Europäisches und russisches Bürgertum. Vierteljahrschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte, 1953 (40) 17. 1.; Isztorija SzSzSzR. Moszkva. 1964, I. köt. 189. és к. 1. Az orosz városok egy része még а XVIII. századra is megőrizte például a településnek a korafeudális európai városra jellemző többsejtűségét, így Kiev is (ld. Istorija Kieva. Kiev. I960. I. köt. 221. és к. 1.). 94 Magyarországon például a XIX. századi kézműipar szinte teljesen ugyanazon iparágakat mutatja, mint a XV. század elején. Az ipar XVI. századi szerkezetére és össze-
