Századok – 1972
Tanulmányok - Gyimesi Sándor: Az európai városok a kapitalizmus küszöbén 277/II
AZ EURÓPAI VAROSOK A KAPITALIZMUS KÜSZÖBÉN" 299 ban még a céhes szerveződés fokára sem tudott eljutni, s város és falu ipari, illetve mezőgazdasági tevékenységének szétválasztására csak a XVIII. században történnek — nem nagy sikerrel járó — kísérletek.95 Ahol pedig a kézműipar céhes keretekbe öltözött, ott a céhek elzárkózása évszázadokra megmaradt, s egyre inkább visszaszorult még a hazai igények ellátásában is, annál féltékenyebben őrizve szerepét saját városai falain belül.96 A Zunftverkauf ilyenformán meglehetősen szűk bázist talált Közép-Kelet-Európában. A manufaktúraipar kibontakozásának másik bázisa, a Rural Industry szélesebb elterjedése elé pedig súlyos akadályok tornyosultak. Ilyen akadály volt az a krónikus munkaerőhiány, amely általában szembetűnik Közép-Kelet-Európa manufaktúra-korszakbeli ipari viszonyainak vizsgálatánál. Részben onnan eredt ez, hogy a népsűrűség lényegesen alacsonyabb volt a nyugat-európainál. Fontosabb volt azonban ennél a munkaerő kötöttsége, a szabad költözködésnek a második jobbágyság rendszerével összefüggő hiánya.97 A „második Leibeigenschaft" rendszeréből fakadt a többi nehézség is. Míg nyugaton a manufaktúraipar kibontakozása a feudalizmus felbomlásával esett egybe, s a Verlagsystem egy erősen fellazult jobbágyrendszer, majd kisajátítás viszonyai között aránylag szabadon terjeszkedhetett falun, addig Közép-Kelet-Európában még mindig a második jobbágyság merev viszonyai uralkodtak. így a vidékre húzódó ipar előtt két lehetőség állott. Egyik, hogy földesúri birtokon, annak több-kevesebb befolyása alatt szerveződjék meg. Egyes országokban elősegítette ezt az is, hogy az államhatalom a hanyatló városok felsegélésének szándékától vezettetve — rendeleti úton tette kötelezővé az iparosok városba költözését.98 A városkényszer alól viszont menedéket lehetett találni a földesúr védelme alatt.9 9 A szélesen elterjedt robotoltató majorsági gazdálkodás azonban nagy mértékben igénybe vette a falusi nép amúgy sem bőséges munkaerejét, s így a falusi mellékipar csak azokon a helyeken vert tanyát nagyobb méretekben, ahol a természeti vagy egyéb körülmények nagy gabonatermelő majorságok kialakulásának nem kedveztek. Szembetűnően mutatja ezt a sziléziai lenipar kialakulása. A hűvös-csapadékos éghajlatú területen a majorsági gabonatermelés fejletlen volt, s itt földesúri birtokon, a törpeparcellás jobbágyok mellékfoglalkozásaként terjedt el a len fonása és szövése, amire Szilézia textiliparának XVIII. századi megélénkülése alapozódott.100 vetésére a nyugat-európaival ld. Székely Gy.: Vidéki termelőágak és árukereskedelem Magyarországon a XV —XVI. században. Agrártörténeti Szemle, 1961. 325. 1. Hasonló eredményre jut újabban Granasztói Gy. Sopronnal kapcsolatban: A viszonyítás fontosságáról a várostörténeti kutatásban. Történelmi Szemle, 1970. 108. 1. 3. jegyzet. 95 P. I. Ljascsenko: ísztorija narodnovo hozjájsztva SzSzSzR. Moszkva. 1952. I. köt. 199. és k. 1. 96 Berlász J. : A pest-budai céhes ipar válsága ós a Ferenc-kori céhszabálvozás (1790-1840). Századok, 1967. 561-562. 1. 97 ff. Hoffmann : Zum Problem des Übergangs vom Feudalismus zum Kapitalismus in Deutschland. Jahrbuch für Wirtschaftsgeschichte, 1966. 275 — 276. 1. 981. V. Mesalin: Textilnaja promüslennoszty kresztyán moszkovszkoj gubernii v XVIII. i pervoj polovine XIX. veka. Moszkva —Leningrád. 1950. 337. 1.; P. I. Ljascsenko: i. m. 401. 1. 99 A. Skalweit: i. m. 41. 1. 100 Niederhaueer E. : A jobbágyfelszabadítás Kelet-Európában. Bpest. 1962. 39. és к. 1.; L. Brentano: Über den grundherrlichen Charakter des hausindustriellen Leinengewerbes in Schlesien. Zeitschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte, 1893 (1). 327. és к. 1.
