Századok – 1972

Tanulmányok - Gyimesi Sándor: Az európai városok a kapitalizmus küszöbén 277/II

AZ EURÓPAI VAROSOK A KAPITALIZMUS KÜSZÖBÉN" 297 A tőkés ipar városokba koncentrálódása végbe mehetett úgy is, hogy visszatért a céhektől megszabadult régi városokba, amennyiben ott a kedvező forgalmi helyzet, nagyobb népességtömörülés stb. révén eleve bizonyos fejlődési előnyökre számíthatott. így pótolta például Köln az 1801-es Luneville-i békekötés után bevezetett gazdasági szabadság alapján a XVIII. századi veszteséget az iparilag iskolázott vidék bevándorlása révén egyetlen generáció alatt,8

4

de így lett a XVIII. században kisvárossá süllyedt Essen is ismét jelentős ipari várossá.8

5

Másrészt az ipar maga is számos új várost hívott életre. Ez a folyamat a XVIII. században még éppen csak megkezdődött, s a vidék gazdasági fellendülése nem jelentett még nagy mértékű városodást. Számos olyan ipari centrum jött létre azonban már ekkor, amelyek később jelentős városokká fejlődtek. Megkezdődött a ritkább lakosságú mezőgazdasági, és sűrűn lakott ipari területek közötti mai népesedési különbségek kialakulása is: Szászországban 1780 körül például már jól megfigyelhetővé vált az iparosodó hegyvidék gyorsabb népességnövekedése. A következő századokban kiteljesedő folyamatok tehát már ekkor megindultak, s a XIX. századi fejlődés az itt lerakott vágányokon haladt tovább.86

A városhálózatban ilyenformán bekövetkezett eltolódásnak — amely az ipari forradalom után tetőződik, — a kezdetei, előfolyamatai a középkor-újkor határára, a kapitalizmus születésének idejére esnek, s egyúttal a feudális és kapitalista várostípus közötti átváltódást is jelentik. 3. Területi variánsok Az újkori városfejlődésben mint láttuk — a legnagyobb szerepet az iparosodás játszotta. A kapitalista ipar megjelenésével kapcsolatos telephelyeltolódás, és ezzel együtt a városhálózatban végbemenő változások Európa egyes területein különböző történeti feltételektől függően — eltérő képet mutatnak. A városhálózat átalakulásának módja és mértéke az ipar telephelyváltozása mellett attól is függött, hogy az adott területen az újkor városainak életében melyik funkció milyen súllyal jelentkezett, s hogy e hatások milyen állapotú városállományt, a városodás milyen szintjét érték. E tényezők között voltak olyanok, amelyek általában jellemzik, illetve megkülönböztetik egymástól Nyugat- és Közép-Kelet-Európát. Voltak viszont olyanok is, amelyek e térségeken belül hoztak létre variánsokat. Nyugat- és Közép-Kelet- Európa eltérő vonásainak alapja az az interregionális munkamegosztás, amely Európát egy agrártermelő keleti és egy iparos nyugati félre bontotta, s amelynek kialakulása már a középkorban elkezdődött, s korszakunkra egyre inkább elmélyült.87

E folyamatot motiválhatta a feudális fejlődés viszonylag kései indulása, valamint Magyarországon a török, Oroszországban a tatár támadás és iga.8

8

Részben következménye, részben erősítője volt az elkülönülés tendenciájának a kései feudalizmus Í 84 Westdeutsche Ahnentafeln, 30. 1. 85 ff. Schwarz: Allgemeine Siedlungsgeographie. Berlin. 1966. 342. 1. 86 K. Blaschke: Zur Bevölkerungsgeschichte Sachsens vor der industriellen Revolution. In: Beiträge zur deutschen Wirtschafts- und Sozialgeschichte des 18. und 19. Jahrhunderts. Berlin, 1962. 163. 1. 87 Vö.: SzücsJ.: Das Städtevvesen in Ungarn im 15—17. Jahhundert. La Renaissance et la Reformation en Pologne et en Hongrie. Bpest. 1963. 97. és к. 1. 88

A török hódoltság visszavető hatását hangsúlyozza újabban is Kubinyi A.: А XV — XVI. századi magyarországi városi fejlődés kérdéséhez. Századok. 1965. 520. 1.