Századok – 1972
Tanulmányok - Gyimesi Sándor: Az európai városok a kapitalizmus küszöbén 277/II
AZ EURÓPAI VAROSOK A KAPITALIZMUS KÜSZÖBÉN" 293 kezdte maga szervezni a fogyasztók és a céhes ipar közötti forgalmat.6 1 Egy szélesedő exportpiac igényeinek kielégítése pedig a céhek felett kiépített Verlag-rendszer útjára vezette a fejlődést. így dolgoznak már a XVI. század második felében a sziléziai vagy cseh-morvaországi vászonkészítő céhek délnémet kereskedőházak számára szállítási szerződések alapján.62 Később ez a kapcsolat szorosabbra fonódott. Aachenban például a finomposztókészítés kulcspozíciói kerültek a Verleger kezébe, aki felvásárolta a nyersanyagot, fizetett a feldolgozásért a kézműveseknek, s a kész posztót áruba bocsátotta. A mesterek önállósága így csak látszat volt, de a céh osztotta szét közöttük a munkát s ellenőrizte a posztó minőségét, valamint a gyártási folyamatokat.63 A Verleger tehát még nem magukkal a közvetlen termelőkkel, hanem a céhekkel mint intézményekkel került kapcsolatba, a termelés menetébe nem szólhatott bele. A tömegtermelés másik, lényegesen nagyobb lehetőségeket kínáló útja a vidéki munkaerő bevonása volt az ipari termelésbe a Verlagsystem és a korai kapialista ipari vállalkozások esetleg egyéb formái számára dolgozó falusi mellékipar kibontakoztatása segítségével. A korakapitalista korszaknak a városokra legnagyobb következményekkel járó jelensége az ipar rusztikalizálódása volt. Ez kétféleképpen mehetett végbe. Egyrészt új iparok keletkeztek vidéken. Ebben az esetben a városok gazdasági életére versenyével, a fogyasztók egy részének elvonásával gyakorolt bénító hatást. Másrészt régi városi iparok is elhagyhatták régi telephelyüket s a falvakba helyeződtek át.64 A vidéki ipar maga is megjelenhetett a hagyományos kézműipar formáiban. A fokozódó céhelzárkózás, az elavult szokások és tilalmak fenntartása nem tette lehetővé a növekvő szükségletek kielégítését, s ez zavarokat okozott a lakosság ellátásában. Az így támadó űr betöltésére egyre nagyobb számban jelentek meg a kontárok, majd a városi céhszervezette] való egyeztetés során a falusi céhmesterek, akik egy-egy városi céh városon kívüli tagjainak számítottak.65 A hagyományos kézműipari szervezet vidéki elterjedésének főleg ott volt nagyobb jelentősége, ahol a feudális viszonyok merevsége nem engedte meg szabadabb változatok kialakulását. Ennél a feudális formánál jóval jelentősebb volt a céhmentes falusi mellékipar kialakulása. A manufaktúra-rendszer különböző változatai ugyanis nem annyira a városi iparban bontakoztak ki, hanem a falusi fonást-szövést ragadták meg. Már Marx megállapította, hogy „azokon a nagy központokon kívül, ahol a manufaktúra készen találja egy külföldi piac bázisát, ahol tehát a termelés úgyszólván természetmegszabta módon a csereértékre irányul — tehát közvetlenül a hajózással összefüggő manufaktúrák keletkeznek, maga a hajóépítés stb. a manufaktúra nem a városokban, hanem a vidéken, a nem céhes falvakban stb. üti fel első lakhelyeit."6 6 A manufaktúrák alapjául szolgáló 61 Katus L.: A kelet-európai iparosodás és az „önálló tőkés fejlődés" kérdéséhez. Történelmi Szemle, 1967, 3. és k. 1. 62 A. Klima: i. m. 107. 1. 63 M. Barkhausen: Staatliehe Wirtschaftslenkung und freies Unternehmertum im westdeutschen und im nord- und südniederländischen Raum bei der Entstehung der neuzeitlichen Industrie im 18. Jahrhundert. Vierteljahrschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte, 1958 (45). 182. 1. 64 W. Sombart: i. m. II. köt. 1082. 1. 65 В. Gebhart: i. m. II. köt. 381. 1. aeMarx: A tőkés termelés előtti tulajdonformák. Bpest. 1953. 48. 1. 2 Századok 1972/2
