Századok – 1972
Tanulmányok - Gyimesi Sándor: Az európai városok a kapitalizmus küszöbén 277/II
AZ EURÓPAI VÁROSOK A KAPITALIZMUS KÜSZÖBÉX 285 helyét a városba tette át. Ez megváltoztatta a nemzeti jövedelem elosztási arányát a város javára, a növekvő köz jövedelmeket oda hozván.2 1 Másrészt új funkciókat is ruházott rá: olyan nagyobb területre kiterjedő igazgatási, bírósági, kulturális stb. szerepköröket, amelyekkel eddig nem rendelkezett, s amelyek most fokozatosan állami feladatokká válva, centrálisán szerveztettek meg. A rendi elkülönülés megszűnése s az önkormányzat lehanyatlása azzal függött össze, hogy a város és gazdasági körzetének önállósága eltűnt. Most már nem jelentette a területi gazdasági szerveződés legmagasabb formáját, hanem a nemzetgazdaság része lett. Egyúttal a lokális szükségleteket messze meghaladó tőkés ipari tömegtermelésnek a helyi piac kereteit áttörő és a közlekedéstechnika fejlődésének távolságokat lerövidítő hatása következtében felbomlott az a funkcionális egység, amely korábban a város és vidéke között gazdasági téren fennállott. Az országos, sőt világpiaci munkamegosztás kifejlődésével ennek területi vetülete most már a termelési tevékenységnek nem csupán egy-egy város és közvetlen környéke közötti felosztását jelenti, hanem a termelési tevékenység íij megosztása jön létre az egyes városok között is, és csakhamar mindegyikük kiaknáz valamely iparágat, textilipari, nehézipari stb. központokat alkotvafíüzzel a város eloldódott vidékétől, egyre inkább független lett közvetlen földrajzi szomszédságától. Eddigi létét a tápláló terület nagy-I sága és fölöslege, a közvetítő kereskedelem hatótávolsága szabta meg. Most a forgalom és szállítás fejlődése az elvileg az egész világot átfogó gazdasági térbe I vonta bele, annak résztvevője lett anélkül, hogy körülhatárolható, meghatározott területre lenne utalva.2 3 Fogyasztási funkciója megváltozott, nyersanyag -és élelmiszerellátásban csak bizonyos termékek — például friss gyümölcs és zöldség esetében s egyre csökkenő mértékben lévén ráutalva közvetlen környékére.24 Ipari termelése is egyre inkább elveszíti közvetlen földrajzi össszeköttetését fogyasztási területével, produktumai távol eső helyeken kerülhetnek felhasználásra. Ugyanakkor a termelési specializálódás következtében lemonda gazdasági autarchia igényéről, megszűnik maga és környéke mindennapi ipari fogyasztási szükségleteit lehetőleg minden vonatkozásban saját termelésből ellátni. Annál is inkább, mert e szükségletek is annyira megszaporodtak, I differenciálódtak, hogy egyetlen termelési centrum képtelen lesz kielégíteni őket. Az ipar vidékére vonatkoztatott termelő-ellátó funkciója tehát ugyancsak csökken. A modern iparnak csak annyiban maradt meg primer centrális szerepköre, amennyiben a körülfekvő falvak lakossága a termékben vagy a nyersanyagban például cukorgyártás, sörfőzés - közvetlenül érdekelve van.2 3 A távolabbi területek speciális produktumainak a helyi fogyasztásban egyre emelkedő szerepével párhuzamosan megnőtt a piacfunkció jelentősége. A város közvetlen vidékével szemben azonban szerkezetileg módosult. Ahogy a kereskedelmi üzlethálózat falun is kiépült, a város a napi szükségletek ki-21 R. Klöpper: Entstehung, Lage und Verteilung der zentralen Siedlungen in Niedersachsen. Remagen. 1952. 28. 1. 22 Marx—Engels: Német Ideológia. 53. 1. E. Pfeil: Grosßtadtforschung. Bremen-Horn. 1950. 105. 1. 23 Daseinsformen der Großstadt. Tübingen, 1959. 2—3. 1.; K. Gruber: Die Gestalt .1er Deutschen Stadt,. München. 1952. 175. 1. 24 Beiträge zum Thema Stadt und Umwelt. Festschrift zum siebzigsten Geburtstag von Ernst Egli. Zürich. 1964. 28 — 33. 1. 25 E. Neef: i. m. 15. 1.; R. Klöpper: i. m. 44. 1.
