Századok – 1972
Tanulmányok - Gyimesi Sándor: Az európai városok a kapitalizmus küszöbén 277/II
286 GYIMESI SÁNDOR elégítése helyett a tartósabb fogyasztási cikkekkel való ellátást, illetve a detaillírozás helyett a nagybani elosztást tartotta meg inkább magának. A kapitalista korszak ipari nagyvárosának népesedési vonzásköre erősen megnövekedett. A nagyipari termelés géptechnikája s a parasztság proletarizálódása a termelőeszközöknek, a tőkének és az embereknek olyan nagyarányú agglomerációját hozzák létre, amilyenekre még nem volt példa.26 A sűrűsödő lakosság felfokozódó, és részben új - például tömegközlekedés igényeinek kielégítésére a modern technika minden vívmányát igénybe vevő városi berendezések születnek, amelyek a városiasság szolgáltató funkcióit megnövelik. A termelés és az intézmények koncentrációja a helyi szolgáltatások fejlődésével együtt növekvő munkaerőigényt teremt, amelynek kielégítésére a környékről rendszeresen bejáró dolgozókat is felhasználja. így alakul ki másodlagos központi szerepkörként a munkahely-funkció. Munkahely—lakóhely viszonyát a városon belül is megváltoztatta a gépi nagyiparra alapozott termelés, amennyiben korábbi egységét felbontotta. Ez funkcionálisan az egyes szerepek ellátására specializálódó városrészek lakó-, gvár-, üzleti stb. negyedek — elkülönülésében jelentkezik. A városok közötti munkamegosztás pedig nemcsak a termelésben nyilvánulhat meg, hanem kiterjedhet az emberi tevékenység egyéb specializálódó formái által keltett funkciókra is. A kapitalista városokra kialakulásuk időszakában döntően az ipar nyomta rá bélyegét. Az ipari centrum azután kapcsolódhatott szorosabban vett centrális funkciókat - igazgatás, kultúra stb. - hordozó helyekhez, de ki is fejleszthette magából azokat, megteremtve, vagy magához vonz va a primér központi szerepköröket. Ezek azonban külön is maradhattak, sőt az ipari termelés által teremtett teherbíróképesség azt is lehetővé tette, hogy egy-egy központi funkció önmagában is létrehozzon urbanisztikus településeket, mint például az iskola-, üdülő- stb. típusú városok. A kapitalista kor nagyvárosai mégis elsősorban ipari városok. A kapitalista város életében döntő szerepet játszó tőkés nagyipari termelés a társadalom szerkezetét is átalakította. A középkori városi polgárság helyére a burzsoázia lép, amely végül minden régebbi birtokos osztályt magába olvaszt, míg a másik oldalon kifejlődik a városi tömegek zömét tevő proletariátus.2 7 Ilyen irányban hat a tőkés termelés a mezőgazdaságban is, és megsemmisítve a régi társadalom bázisát, a paraszságot, falusi burzsoáziára és bérmunkásra bontja fel azt.2 8 Ha ez a folyamat a parasztság felbomlása nem is halad olyan mértékben előre, mint a városi társadalmi osztályok kialakulása, a különbség csak mennyiségi. Ezzel, - ha életszint, munkalehetőségek stb. szempontjából éles is vidék és város ellentéte, — minőségileg megszűnnek a város és falu társadalmi struktúrájában a feudalizmusban fennállott különbségek, és ,,a falu szociális forradalmasodási szükségletei és ellentétei így egyenlőkké lesznek a városéval".2 9 E vázlatos áttekintésből is kiderül, hogy a kapitalista kor városainak szerepkörei lényegesen eltérnek a középkoritól. A termelő-ellátó és fogyasztási funkciók belső karakterükben is átalakultak. Míg ugyanis a középkorban 26 A Város. Településtudományi Közlemények, 1953. 137. 1.; Daseinsformen, 70. 1. 21 Marx—Engels: Német Ideológia, 62. 1. 2% Lenin: A kapitalizmus fejlődése Oroszországban. Müvei, 3. köt. Bpest. 1956. 61. ós k. 1. 29 Marx: A Tőke I. Marx —Engels Művei, 23. köt. Bpest, 1967. 471. 1.
