Századok – 1972

Tanulmányok - Gyimesi Sándor: Az európai városok a kapitalizmus küszöbén 277/II

284 GYIMESI SÄXDOK. export vidékeket alkotó központjai nagy, több országra, sőt kontinensre kiterjedő, átfogó gazdasági kapcsolatokat is teremtettek. Ennek alapján beszél Rörig középkori világgazdaságról.1

5

Ez azonban nem jelentette azt, hogy az egyes városkörzetek között szoros kapcsolat, országos piac, egy-egy városrégiót meghaladó, azokat összefogó magasabb gazdasági egység alakult volna ki. A középkori távolsági kereskedelembe bevont övezetek nem alkottak összefüggő területet, közös gazdasági érdekeik csekélyek voltak, a városi körzeteket nem törték át. A kereskedő központok sajátos forgalmi helyzetükkel kiríttak szűkebb országrészükből, nem tekinthetők egy-egy terület belső gazdasági életét, fejlettségét reprezentáló képződményeknek. Bennük a társadalmi munkamegosztás nem belső, hanem országonként adott fokának különbségei keveredtek a természetes munkamegosztás forgalomképző hatásával. Az általuk átfogott területeknek közös gazdasági érdekei csekélyek voltak, a városi körzeteket nem törték át. Kifejezésre jutott ez abban is, hogy a távolsági kereskedelem e centrumai maguk is csak területileg korlátozott városi gazdaságpolitikát űztek.1

6

A középkor tipikus városai nem ezek, hanem a többé-kevésbé zárt gazdasági körzetek kialakítására törekvő Binnenstadt-ok voltak.1

7 A feudáliskori város jellegzetes polgára a háztulajdonos kereskedő és iparos volt; a város az ő ügye, általa és érette létezett.1

8

Az ő érdekében fejlődtek intézményei, szerveződött gazdasági élete. Nemcsak lakóhelyét, hanem munkahelyét is falain belül találta meg, mégpedig lakásával teljes egységben, rendszerint egy épületben vagy udvarban. Termelői tevékenysége az egyszerű árutermelés kereteiben mozgott. Naturális, rendi jellegű „tőkéje" — lakás, szerszámok és öröklődő vevőkör közvetlenül összefüggött a tulajdonos munkájával, aki létfenntartása érdekében, a fogyasztás kielégítésének célzatával használati értékeket termelt,1

9

s ebben nagy szerepet kapott a közvetlen megrendelésre dolgozás. E termelés — még ha vett is igénybe idegen munkaerőt szabad munkára alapozódott. A társadalmi struktúra is másként alakult ezáltal, mint az ókorban. A feudalizmus alapvető osztályellentéte, a feudális földesúr—jobbágy közötti viszony a városon belül hiányzott. E helyett a társadalmi harcok kereskedő patrícius- kézműves, céhrendszer — céhlegény, különösen pedig a szegény, többnyire napszámos-munkából élő plebs és a teljesjogú polgárok ellentéteként jelentkeztek.20

Ugyanakkor a polgárság is szemben állt a nemességgel, sőt adott történelmi helyzetben egymás fő ellenségeiként jelfenhettek meg. A feudalizmus bomlásával az állam fokozatosan kiterjesztette hatalmát a városra, és megszüntette város és vidék különállását. Eltűnt a külön városi jog és bíróság, az önkormányzat összezsugorodva mint alsóbb egység illeszkedett bele az állami igazgatás hálózatába. A város beolvasztása mellett ugyanakkor végbemegy az állam fokozatos elvárosiasodása is. Az állam belépett a városba, s míg eddig politikai súlya a vidéken volt, most intézményei szék-15 F. Rörig : Territorialwirtschaft und Stadtwirtschaft. Historische Zeitschrift, 1934 (150) 83. és к. 1. 16 J. Kuli scher : Allgemeine Wirtschaftsgeschichte des Mittelalters und der Neuzeit. [-II. köt. Berlin, 1928. 258. 1. 17 K. Kautshy: i. m. II. köt. 438. 1. 18 H. Pirenne: i. m. 164. 1. 19

Marx—Engels: Német Ideológia. Művei, 3. köt. Bpest. 1960. 52. 1. 20

Uo. 51. 1.