Századok – 1972
Tanulmányok - Gyimesi Sándor: Az európai városok a kapitalizmus küszöbén 277/II
AZ EURÓPAI VÁROSOK A KAPITALIZMUS KÜSZÖBÉX 283 A városoknak az árucserében betöltött szerepe azonban nem korlátozódott a helyi termékcsere lebonyolítására. A város és közvetlen környéke közötti munkamegosztás mellett jelentős szerepe maradt az interregionális termelési különbségeknek is. Az ókori luxuskereskedelem és egyes nélkülözhetetlen cikkek só, fém stb. forgalma lehanyatlott ugyan a középkor elején, de nem tűnt el teljesen.8 Sőt bizonyos fokig kiterjedt, a volt Római Birodalom határain túl is. Útvonalai a Földközi-tenger, a Keleti- és Északi-tenger partvidékén s a nagy folyókon húzódtak, mivel a VII IX. században a víziutak jelentősége megnőtt a jó szárazföldi utakkal rendelkező Római Birodalom korához képest. E víziutak mentén szabályos, körülbelül egynapi liajóútnak megfelelő távolságra egymástól kis raktárházak, majd nagyobb kereskedőtelepek keletkeztek, mint Gent, Domburg, Duurestede stb. Ezek intézményeiről keveset tudunk, szabad kereskedők szabad telepei lehettek.0 Közülük általában csak azok lettek középkori városokká, amelyek az egyszerű árutermelés megjelenésével terjedelmében és árufajtáiban megváltozó távolsági kereskedelembe is be tudtak kapcsolódni. A kereskedelem jellegének változásában igen fontos elem volt továbbá az is, hogy a városok piacain juttatták el a fogyasztókhoz a helyileg nem, vagy nem kielégítő mértékben termelt s a távolsági kereskedelem révén megszerzett árukat, s az egyszerű árutermelés exportra termelő tömegiparának termékeit — posztó, fém itt vásárolták fel. Ezáltal a lokális forgalom és a távolsági kereskedelem az antikkal és a Kelettel ellentétben összekapcsolódott.10 A feudáliskori város kereskedelmi funkciója így centrális és singuláris vonásokat egyesített magában. A termékek cseréje a középkorban így döntően a város piacain zajlott le, ezért sokan egyenesen piac-helyként határozták meg. Termelő-ellátó és fogyasztó funkciói mellé tehát harmadikként a piacfunkció társult, mint egy-egy településcsoport ökonómiai központját alkotó tényező.1 1 A középkori városok egy része ilyenformán kettős arculatú volt. Egyrészt egy-egy gazdasági egységet általában egy város és a funkciói révén vonzáskörébe tartozó vidék alkotott, ami kifejezésre juthatott a város súly- és mértékrendszerének, esetleg pénzének használatában is.1 2 Fogyasztó és ellátó területe feletti gazdasági befolyását a város privilégizált helyzetéből adódóan olyan jogi eszközökkel is biztosítani törekedett, mint a piackényszer, idegenek iparűzési tilalma bizonyos körzeten belül (Bannmeilerecht) stb.13 Amilyen mértékben ez megvalósult, olyan mértékben zsákmányolta ki monopoláraival, céhrendjével, uzsorájával stb. a falut.1 4 Másrészt a város és környéke közötti gazdasági kapcsolatok csak a városfunkciók egy részét alkották. A nagy kikötővárosok és a távolsági kereskedelem nagy gócai például a Hanza-városok - valamint a nagykézműipar egész 8 História Mundi. Bern. 1958. VI. köt. 345. 1. 9 F. Vercauteren: Die europäischen Städte bis zum 11. Jahrhundert. In: Die Städte Mitteleuropas im 12. und 13. Jahrhundert. Linz. 1963. 18—19. 1. 10 História Mundi, VI. köt. 346. 1. 11 Ii. Kötzschke: Allgemeine Wirtschaftsgeschichte des Mittelalters. Jena, 1924. 566. 1. 12 G. Below: i. m. 203. 1. 13 A. Montauer: Die Stadt im Wirtschaftsleben. Frankfurt a.M.— Berlin. 1954. 77. 1, 14 Marx: A tőke. III. köt. Bpest. 1951. 769. 1.
