Századok – 1972
Tanulmányok - Gyimesi Sándor: Az európai városok a kapitalizmus küszöbén 277/II
282 GYIMESI SÁNDOR városnak az ókorban megvolt szinte kizárólagos politikai jelentősége eltűnt. Politikai-adminisztratív funkcióit elveszítve, csupán az egyházi szervezetben játszott szerepét őrizte meg még egy ideig a püspöki székhely révén.4 Az érett feudalizmusban azután a tulajdonképpeni városok már kultikus centrumként sem igen szerepelnek. A középköri várostípust politikailag megtestesítő immúnis polgárközséget az országostól eltérő külön városi jog és ezzel összefüggésben saját bíróság, valamint különböző fokú önkormányzat jellemezte, amely rendi privilégium formájába öltözött5 , és amely olykor például a német birodalmi városok esetében egészen az állami szuverenitás határát súrolhatta. Ezt az elkülönülést szemléletesen juttatta kifejezésre a városfal, ez a középkori város képét oly pregnánsan meghatározó jegy a kiváltságként biztosított megerősítés jogának megvalósulásaként. Az adminisztratív-kultikus szerepkör elhalványulásával a feudális városnál a gazdasági funkciók jobban kidomborodtak. Egy város fontossága gazdasági expanziós erejétől függött, és ezen alapult jogi különállása is. Vidékéhez fűződő kapcsolatában is a gazdasági dominált. Agrártermékek szempontjából jobban környékére volt utalva az ókorinál, mivel a tengeri forgalom megváltozott, illetve mivel a városok többsége nem tengerparti, hanem belső, kontinentális fekvésű település volt, míg az antiknak nem volt jelentékenyebb városa, amely a tengertől egy napi járóföldnél távolabb feküdt volna.5 3 A mezőgazdasági cikkekét azonban már nem uralmi-tulajdonosi helyzetből kiindulva szerezte meg, hanem a piacon. Lehetett ugyan birtoka, de létéhez elsősorban nem hatalmilag, tulajdonjog alapján alávetett környék uralma volt szükséges — ha történetükből nem is hiányoznak az ilyen irányú törekvések , hanem a vidékkel való áru cserekapcsolat. A középkori város létfeltétele az ipar és mezőgazdaság közötti munkamegosztás társadalmi méretű, nemcsak az uralkodó osztály, hanem a közvetlen termelők fogyasztásának kielégítését is átfogó kibontakozása volt. E két alapvető termelői tevékenység térbeli, telephely szerinti elkülönülésének bázisán oszlottak a települések falvakra és városokra, ahol utóbbiak az ipar és a termelői tevékenység elkülönülése által tételezett cserét lebonyolító kereskedelem központjaivá váltak. Ennek alapján a feudáliskori város úgy jelent meg, mint egy többékevésbé élesen körülhatárolható vidék gazdasági centruma, amely a mindennapi szükségletek kielégítésére szolgáló iparcikkek zömével saját termeléséből látta el mind a maga, mind környéke lakosságát. Ugyanakkor pedig a maga élelem- és nyersanyagszükségletét e vidékről, főleg annak parasztjaitól szerezte be." A középkori városi kézműves létét a maga munkatermékének idegen munkatermékre cserélésével biztosította, mégpedig a luxusiparok kivételével a közvetlen mezőgazdasági termelők igényeit kielégítő produktumokkal.7 A termék cseréje a helyi piacon termelőtől termelőig terjedt, a város és a vidék egymásra volt utalva, kölcsönösen kiegészítették egymást. 4 H. Pirenne: Sozial- und Wirtschaftsgeschichte Europas im Mittelalter. Bern, é. п. 163. 1. 5 M. Weber: Wirtschaft und Gesellschaft. Tübingen, 1922. 522. 1. 5a M. Weber: Wirtschaftsgeschichte. Berlin. 1958. 277. 1. "ö. Below: Probleme der Wirtschaftsgeschichte. Tübingen. 1926. 149. 1. 7 K. Kautsky: Die materialistische Geschichtsauffassung. 1 — II. köt. Berlin. 1929. II. 396. 1.
