Századok – 1972

Tanulmányok - Gyimesi Sándor: Az európai városok a kapitalizmus küszöbén 277/II

Gyimesi Sándor: Az európai városok a kapitalizmus küszöbén* 1. Funkcionális változások A városfogalom értelmezésének számos módja ismeretes. Ezek közül a városjelenség lényegének megértéséhez a funkcionális felfogás visz legközelebb. A funkcionális szemlélet a várost a munkamegosztás területi vetületének egyik oldalaként fogja fel, mint olyan funkciók hordozóját, amelyek a városon kívül is éreztetik hatásukat, a városon kívüli népesség igényeinek kielégítését is szolgálják. A legfontosabb városi funkcióknak nagyjából a gazdasági (ipari termelő és ellátó, valamint kereskedelmi) és adminisztratív (igazgatási, jogi stb.) funkciókat tekinthetjük. Természetük szerint ezek lehetnek centrálisak, amelyek egy-egy meghatározott körzetre vonatkoznak s a várost e körzet középpontjává teszik.1 (Például mint igazgatási székhelyet.) Másrészt vannak olyan városi funkciók is, amelyek nem mindig férnek bele egy többé-kevésbé körülhatárolható táj kereteibe. (Mint például az az ellátó szerep, amelyet a világpiacra termelő modern ipar tölt be.) Ezeket szokás singuláris funkcióknak nevezni.2

A városi funkciók, tartalmuk, jellegük történetileg meghatározott, koronként változik. Ezáltal az egyes korszakok városai is élesen különböznek egymástól. A következőkben a feudáliskori várost utódjával, a kapitalista kor városával próbáljuk meg összevetni, hogy funkcionális oldalról közelíthessük meg a városok állományában, szerepkörében stb. a feudális és a kapitalista korszak határán végbement változásokat. A feudalizmus időszakában a városnak és az államnak az ókorban fennállott azonossága megszűnt. A földtulajdon is eloldódott tőle: a feudális földtulajdonnal való rendelkezés feltétele már nem a városokhoz, hanem a nemességhez tartozás. Ezzel együtt a városok uralma a vidék felett megszűnt, a vidék önálló politikai tényezővé vált, sőt a feudális államon belül a hatalmi túlsúlyt is megszerezte.3

Város és falu jogilag is elkülönült, más-más szervezetet épített ki magának. Ehhez járult, hogy a középkori nemesség — a sajátos változatot képviselő Itáliától eltekintve — nem volt városlakó. A város így nem jelentette az uralkodó osztály lakóhelyeinek koncentrációját sem, s a kormányzás, igazgatás is oly kevéssé volt helyhez kötött, hogy néhány kivételtől — Párizs, London - eltekintve nem hozott létre városi agglomerációt. Ezzel a * E tanulmány — némileg módosított szövegű — részlete szerző ,,A városok a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszakában" című kandidátusi disszertációjának. 'A centrális funkciókra és a városra, mint, „Zentraler Ort"-ra Id. H. Bobek: Grundfragen der Stadtgeographie. Geographischer Anzeiger, 1927. 216. 1. és W. Christaller : Die Zentralen Orte in Süddeutschland. Jena, 1934, 87. 1. 2 E. Neef: Problem der Zentralen Orte. Petermanns Geographische Mitteilungen, 1950 (94), 17. 3 Engels: Anti-Diihring. Marx—Engels Művei, 20. köt. Bpest. 1963. 684. 1.