Századok – 1972

Folyóiratszemle - Mohler; Armin: A történelmi ismeretterjesztésről Franciaországban és Angliában 256/I

268 KRÓNIKA < hagyományait, átmenteni a jót, kidobni a rosszat, tudományos szinten alkalmazkodni a kor új követelményeihez". Felszólalása további részében Ránki György azt a kérdést vizsgálta, hogy a történettudomány „képes-e, akar-e azokra a kérdésekre választ adni, amelyek valóban történeti kérdések". Megítélése szerint „nem mindig és nem feltétlenül történeti válasz adható" az élet, a jelenkor problémáira, de ugyanakkor rámutatott arra a körülményre is, hogy a mai történetírás több — témájába vágó — kérdéssel nem foglalkozott. Befejezésül leszögezte, „ha egy eszmeileg friss, megújult marxista gondolkodást tudunk a történettudományban alkalmazni, akkor megvan a reménye annak, hogy a történettudomány gondolati anyagával, szellemi frissességével azon tudományok közé fog tartozni, amelyek a fiatalok gondolkodásának alakításában, társadalmi tudatunk formálódásában lényeges és hasznos szerepet tudnak betölteni". Fass Henrik, а Párttörténeti Intézet igazgatója hozzászólásában egyetértve a bevezető referátummal hangoztatta, hogy az utóbbi 10—15 évben elért eredmények egyik fő forrása a dogmatizmussal való szakításban keresendő. Kifejtette, hogy az új kutatási eredmények térhódítása lassan és ellentmondásosan tör utat magának: régebben kialakult nézetek „elrejtve tovább élnek". Ugyanakkor arra figyelmeztette a jelenlevőket, hogy ügyelni kell arra is, „nehogy az egyoldalúság hibájába essünk . . . nem minden rossz, ami régi és nem minden forradalmi, ami új vagy újnak látszik". A továbbiakban a tudomány és a népszerűsítés viszonyával foglalkozva kifejtette, hogy a tudományosságból ezen a téren sem lehet engedni; csak a stílusban, az oldottabb formában különbözhet a népszerűsítő tevékenység a szaktudományos munkától. E vonatkozásban részletesen ismertette — főleg az elmúlt évek nagy történelmi évfordulói kapcsán — a munkásmozgalom története kutatásának új eredményeit, illetve ezzel összefüggésben az oktató, ismeretterjesztő, népszerűsítő munka szélesedett, műfajilag is gazdagodott lehetőségeit. A hozzászóló véleménye szerint az utóbbi években végzett ismeretterjesztés, népszerűsítés jelentős mértékben eredményesen hozzájárult a közműveltség, a tudat formálásához. Foglalkozott a műfaji lehetőségek kérdésével, s megállapította, hogy a történelmi regény és novella — főleg munkásmozgalom-történeti vonatkozásban — visszaszorulóban, míg a riport és publicisztika fellendülőben van. Szükséges feladatként, jelölte meg az eddigi tapasztalatok elemzését, és az ismeretterjesztés minden műfajára kiterjedő hosszabb-távú komplex tervének kidolgozását. Befejezésül Vass Henrik a pedagógus munka és a tudomány művelésének kapcsolatáról szólva az eddiginél szorosabb együttműködés megteremtésének szükségességét emelte ki. Az elhangzott hozzászólásokra Lackó Miklós válaszolt, majd az országos történész vándorgyűlés három napos tanácskozása Elekes T^ajos zárszavával fejeződött be. BESZÁMOLÓ SÁRKÖZI ZOLTÁN KANDIDÁTUSI DISSZERTÁCIÓJÁNAK VITÁJÁRÓL «FT-' Sárközi Zoltán : „A summásrendszer kialakulása és szerepe a magyarországi mezőgazdaság kapitalizmuskori munkaszervezetében" című kandidátusi disszertációjának nyilvános vitáját 1968. december 9-én tartották meg. A disszertáció bevezetőjében a szerző hivatkozott arra, hogy a témakörről eddig nem jelent meg feldolgozás, érdemleges történeti tanulmány. A szerző a summás ismérveit két körülírásban közelíti meg. Az egyik (6. 1.) szerint ezek az emberek cseléd-pótló, vándor mezőgazdasági idénymunkások, akik még a feudális-rendi világban kialakult munkaszervezeti formában, az ún. banda-rendszerben, csapatvezető munkásgazdák irányításával szerződtek le elsősorban a nagybirtokra. Munkájukat általában időbérben