Századok – 1972

Folyóiratszemle - Mohler; Armin: A történelmi ismeretterjesztésről Franciaországban és Angliában 256/I

266 KRÓNIKA találók, tudósok, általában a tevékeny emberek köréből. A hozzászóló szerint ifjúságunk megbecsüli a sokoldalúan érdeklődő embert. Ugyanakkor háttérbe szorul az ifjúság által kialakított modern eszményképben az érzelem; „fiataljaink szégyellik bevallani érzel­meiket", pedig megítélése szerint valójában igénylik az emberi érzéseket, megszenvedik azok hiányát. A felszólalások elhangzása után a vándorgyűlés második napjának tanácskozása az elnöklő Mód Aladár zárszavával fejeződött be. A vándorgyűlés tanácskozásainak harmadik napján az elnökségben helyet foglaltak Elekes Lajos egyetemi tanár és Ránki György, a Történettudományi Intézet igazgató­helyettese. Ránki György megnyitó szavai után Lackó Miklós kandidátus, a MTA Tör­ténettudományi Intézet osztályvezető helyettese „Tudomány, oktatás, népszerűsítés" címmel tartott bevezető előadásában a vándorgyűlés témaköréhez a történetkutatás és a történetkutatók oldaláról szólt hozzá. Előadásában a Történelmi Szemle 1969. 3—4. számában ismertetett történészankót legfontosabb tapasztalatait összegezte. A Történelmi Szemle szerkesztőségének körkérdése, melyet 1969-ben több kutató történészhez eljutta­tott, így hangzott: „Hogyan értékeli a magyar történészeknek a történeti közgondolko­dás helyes orientálására irányuló tudományos tevékenységét az elmúlt évtizedben, s miben látja e téren a legfőbb problémákat ós feladatokat?" A szerkesztőség célja az volt, hogy a válaszadásra szólított történészeket a történetkutatás fő társadalmi funckiójáról, a történészhivatásnak mintegy alap-problémáiról kérdezze meg. Az előadó megítélése szerint az ankét dokumentális értékű eredményeket hozott, mivel a megkérdezettek igen komolyan vették megbízatásukat; „sok alapos, nagy elmélyültségre valló, nem egyszer drámai hangvételű önvizsgálat született". A kérdésre választ adó történészek egyöntetűen hangsúlyozták, hogy az elmúlt évtized igen termékeny ós eredményes szakasza volt történetkutatásunknak. Az előadó hangsúlyozta, hogy a fejlődés megmutatkozik a marxista szemlélet alkotó alkalmazásá­nak térhódításában, a tematikai gazdagodásban, a módszertani megközelítésekben, konkrét történeti témák és korszakok alaposabb feltárásában. Ez a fejlődés egyúttal gyökeres fordulatot is jelentett az előző időszakhoz képest. Az ankét résztvevőinek nagy többsége viszont úgy vélekedett, hogy a megújulás ütemével mégsem lehetünk elége­dettek. Ezzel kapcsolatban Lackó Miklós fejtegette a fejlődést gátló tényezőket, majd e témával összefüggésben tárgyalta a dogmatizmus problematikáját. Az előadás következő része a történetírásnak a széles társadalmi rétegek történeti tudatára, s ezen keresztül a közgondolkodásra gyakorolt hatásával foglalkozva abból a megállapításból indult ki, hogy történeti közgondolkodásunk elmaradott, az újabb tudo­mányos eredmények hatása még kevéssé, vagy alig érződik rajta. Lackó Miklós idézte az ankét résztvevőinek ezzel kapcsolatban tett megjegyzéseit, amelyek szerint széles réte­gek régi tudatmaradványok rabjai, s hogy a tudomány eredményei alig-alig ütnek rést a régi megrögzöttségeken. Az előadó szerint a probléma igaz lényege „a tudatvilág zavaros­sága, mondhatnám: cseppfolyós állapota, többé-kevésbé szilárd értékrendek hiánya a jellemző, — sa múltból örökölt reflexek kibukkanása gyakran csak a jelennel kapcsola­tos nagyfokú dezorientáltság takarója". Ezután a történeti közgondolkodás és a tudomány között feszülő ellentmondások okaival foglalkozva hangsúlyozta a tudatformálás közve­títő láncszemeinek problémáit. Kiemelte a kritika jelentőségót, a történeti szak- és publi­cisztikai kritika szomorú állapotát. Ezen túlmenően utalt a szélesebb közvélemény helye­sebb orientációját gátló objektív tényezőre, nevezetesen a történeti tudat szerepének mó­dosulására a társadalmi gondolkodásban. Megítélése szerint a fiatalabb generációk tudat­világában a történeti vonatkozású tudati összetevők súlya csökkent. Lackó Miklós elő­adása befejezésül a jelennek a tudományra, a tudomány tudatformáló szerepére, a törtó­eti közgondolkodásra gyakorolt hatásával, illetve visszahatásával foglalkozott.

Next

/
Thumbnails
Contents