Századok – 1972

Folyóiratszemle - Mohler; Armin: A történelmi ismeretterjesztésről Franciaországban és Angliában 256/I

264 KRÓNIKA Waczulik Margit hozzászólásának második részében a metodikai képzés problémáit elemezte. Felhívta a figyelmet a módszertan előadója és a vezető-tanárok között megvalósítandó szorosabb együttműködés fontosságára, hiszen szükséges, hogy ,,a gyakorlás közben keletkező élményszerű hatás elvi megerősítést kapjon, az elméleti ismereteket pedig a gyakorlat szilárdítsa meg". Pritz Pál, a Magyar Tudományos Akadémia főelőadója is azt a véleményét fejtette ki, hogy az egyetemi képzés legvitatottabb problémáját a feladat kettős jellegével kapcsolatban látja. Megítélése szerint ,,a pedagógiai ismereteket nyújtó, ill. a tudományos munka alapfogásait elsajátíttató képzés differenciálása addig a pontig indokolt ós szükséges, ameddig az a szakmai képzés alapvető egységének elengedhetetlen követelményrendszerét nem sérti meg". Egyetértését fejezte ki a referátum azon megállapításával, mely szerint semmiképpen sem szabad a három képzési típust — tanár, tudós, gyakorlati szakember — egybekapcsoló szakmai alapképzés egységét megbontani. Befejezésül Frank Tibor korreferátumához kapcsolódva bírálta az egyetemi oktatásban alkalmazott és tanított módszereket, ill. általában az egyetemi követelményrendszer funkciónálását. Ezután a vándorgyűlés második témájának megvitatása Elekes Lajos professzor válaszával ért véget. A vándorgyűlés harmadik témájának bevezető előadását Vadász Sándor kandidátus, egyetemi adjunktus „A történelmi ismeretterjesztés helyzete az ifjúság körében" címmel tartotta. A történelmi ismeretterjesztés eddigi célkitűzése az volt, hogy az általános és középiskolából kikerült fiatalok történelmi tudatát formálja. E feladat a TIT-előadókra hárult, kiknek zöme a pedagógusok közül került ki, ós ez természetesen megkönnyítette a két síkon történő tudatformálás egymáshoz való illeszkedését. Visszatekintve a közelmúltban lebonyolított rendezvények tapasztalataira, az előadó hangoztatta, hogy a szülőföldhöz, gyárhoz, intézményhez való érzelmi kötődés az egyik leghatásosabb eszköze lehet a történelem iránti érdeklődés felkeltésének. Megemlítette a nagy történelmi évfordulókhoz lazábban kapcsolódó ismeretterjesztési formák eredményeit, de a vitathatatlan eredmények felsorakoztatása ellenére is kénytelen volt összegezésképpen megállapítani, hogy nem sikerült felkelteni az ifjúság széles rétegeinek érdeklődósét a történelem iránt, az előadások közönsége elsősorban a középkorúakból s az idősebb korosztályokból tevődött össze. A következőkben Vadász Sándor elemezte a hazai valóságban gyökerező, általánosan hátrányosan ható tényezőket, így részletesen szólt az előadásrendező szervek szemléletében beállt változásról, amely az üzemekben előnyben részesítette a szakirányú képzést, s így előnytelenül befolyásolta a történelmi előadások számát. Említette a gátló tényezők között a fiatalok politikai közömbösségének jelentkezését is. Az előadás második része az ifjúság történeti tudati szintjének, érdeklődésének elemzésével foglalkozott. A TIT Országos Történelmi Választmányának Vezetősége reprezentatív — bár nem országos jellegű - felmérést végzett a közelmúltban. A kérdések megfogalmazásánál arra törekedtek, hogy megválaszolásuk megbízható képet adjon a megkérdezett 17—23 éves fiatalok történeti ismereteiről, az érdeklődés hiányáról, illetve megléte esetén annak irányairól. Összegezve a felmérés eredményeit Vadász Sándor kénytelen volt a következő következtetéseket levonni: „sem az iskolának, sem pedig a történelmi ismeretterjesztésnek nem sikerült erős emocionális hatásokat kiváltani az ifjúság egy bizonyos részéből. Nagymértékben ezzel magyarázható az eszménykép elutasítása, illetőleg más szférákban való keresése. Az őskori — ókori és középkori témák iránti, önmagában jogosult, sőt üdvözlendő érdeklődós is magában rejt egyfajta kritikát: az iskolai oktatásban és az ismeretterjesztésben egyaránt központi helyet elfoglaló új-és legújabbkor története az ifjúság elég nagy része számára túlzsúfolt, nem elég érdekkeltő, a történeti figurákról rajzolt portrék nem eléggé plasztikusak, árnyaltak."