Századok – 1972

Folyóiratszemle - Mohler; Armin: A történelmi ismeretterjesztésről Franciaországban és Angliában 256/I

KRÓNIKA 263 vizsgálta oktatási rendszerünkben. A bevezető referátumban felvetett gondolatok alapján azon nézetének adott kifejezést, miszerint a korszerű műveltség alapjait — a hajlam kialakítását, a konkrét ismeretanyag megtanítását — a középiskolában kell megvetni. Mivel az egyetemi képzés szakképzés, ezért a specializálódás mai szintjén a szakképzés mellett nem lehetséges a korszerű műveltség további gyarapítása. Konkrétan a történészképzésről szólva a hozzászóló hangsúlyozta, hogy a történelem az emberi művelődés eredményeinek összegezése, s így a történészkópzés „az integrált műveltség kialakításának egyik legjobb területe lehet". Ezzel összefüggésben felvetette új tantárgyak, így pl. a művelődéstörténet, a kortörténet tanításának beiktatását, s általában a történelem tantárgy belső átépítésének problémáját. Kardos József вgyetemi adjunktus az Eötvös Lóránd Tudományegyetem két kollégiumában folyó tanulmányi munkáról, ezen belül a történész szakképzés helyzetéről adott ismertetést felszólalásában. Történész szakkollégium mindkét kollégiumban található. Ez olyan intézmény, amely az egyetemi képzéshez szervesen kapcsolódik, azt segíti, kiegészíti, elmélyíti, s a tehetségek legteljesebb kibontására törekszik. A szakkollégiumi munkára való felkészülés az első évben történik. Ez a bevezető jellegű szeminárium egyúttal az egyetemi munkára történő átállást is elősegíti; a hátrányos helyzetből indulók felkészültségbeli hiányait igyekszik csökkenteni. A tényleges szakkollégiumi munka a II. évtől indul; a képzés két részből áll: speciális szemináriumból és nyelvtanulásból. A továbbiakban a hozzászóló részletesen ismertette a szakkollégiumi munka egyes problémáit, valamint az egységes szakkollégiumi rend megvalósítására vonatkozó elgondolásokat. Vas Károly főiskolai tanár (Pécs) hozzászólásában a tanárképző főiskolák történelem tanszékein folyó történelemtanár-képzés alapvető szakmai problémáival foglalkozva rámutatott arra a sajnálatos körülményre, hogy a szakmai képzés személyi és tárgyi feltételei még napjainkban sem kielégítőek. Ezután a szaktudományos munka egyes módszereinek a tanárképzés metodikai módszereivé való átalakításával, illetve egyes, az alsóbb fokozatokban jól bevált módszereknek a felsőoktatásban történő alkalmazásával kapcsolatos kísérletezéseiről szólt. Sikerült kialakítani egy olyan szaktudományos gyakorlatot, amely „tárgyi ós formai tekintetben a régi szeminárium és speciális kollégium összeötvözése, teljesen a hallgatók öntevékeny és tudatos ismeretszerzésére alapozva, s úgy szervezve és irányítva, hogy az ismeretszerzés módszere és anyagai fejlesszék a leendő történelemtanárok szakmai és pedagógiai készségeit és képességeit". Befejezésül Vas Károly kiemelte, hogy a megismerésnek ez a rendszere megnyerte a hallgatók tetszését; nyilatkozataik ós munkájuk alapján egyaránt megállapítható, hogy „igénylik ezt a munkaformát". Waczulik Margit gyak. iskolai vezető tanár hozzászólásának bevezetőjében felhívta a tanácskozás résztvevőinek figyelmét arra a kérdésre: milyen elvárással fordul a mai fiatalság és a felnőtt társadalom a történelem felé. Ezzel kapcsolatban fejtegette a történelemtanítás hasznosságáról különböző korokban megfogalmazott eltérő nézeteket. Megállapította, hogy a mai embernek is megvan az igénye a múlt ismeretére; tudják, hogy a jelen ós jövő csak a múlt ismerete révén értelmezhető. Viszont az is igaz, hogy a ma embere a múlt komplexebb, életszerűbb, teljesebb megjelenítését kívánja. Ezért nyilvánvaló, hogy a jövő történelemtanárainak kiképzésénél arra kell törekedni, hogy ők képesek legyenek kialakítani az életszerű, a személyiségre hatékony történelemszemléletet. Ezért az egyetemi képzésnek nagy és széleskörű történettudományos ismeret szerzéséhez kell őket hozzásegítenie, de ugyanakkor képessé kell tennie az ismeretek állandó továbbfejlesztésére is. Az egyetemet végző hallgatónak fel kell dolgoznia a megszerzett ismeretanyagot, ki kell alakulnia tudatában a múlt hiteles képének — párosulva azzal az igénnyel, hogy mindezt át kell adnia a rábízott fiataloknak is.