Századok – 1972

Folyóiratszemle - Mohler; Armin: A történelmi ismeretterjesztésről Franciaországban és Angliában 256/I

KRÓNIKA 261 szakirodalmában gyakran használt meghatározások — „integrált" és „dinamikus" — pontos értelmezését nyújtotta. Integrált tudáson, műveltségen értendő a sokoldalú szocialista művelődéseszmény egyik különösen időszerű aspektusa, amelynek követelése „fellépés a szakmai korlátozottság, a szakmán belüli leszűkülés terhes hagyatékával szemben". Az integráltság korszerű értelmezésének alapvető vonása az a követelmény — állapította meg Elekes Lajos —, hogy „készségeket fejlesszünk ki, amelyek a szükségképpen sokféle, differenciált műveltségelemek szerves egységbe foglalásának irányába hatnak". Ezzel kapcsolatban az előadó kiemelte, hogy az integrált tudás korszerű követelményét „elsősorban a konfrontálás-vonatkoztatás eszközeivel és a világnézet rendezőszervező funkciójának kiépítése segítségével közelíthetjük meg". A „dinamizmussal" kapcsolatban kifejtette, hogy e reális és korszerű követelményen tulajdonképpen igény ós képesség értendő a tudás és a műveltség állandó, folyamatos gyarapítására és fejlesztésére. A szaktudományok területén ez főleg a szemléleti frissességet, míg a művelődés tágabban értett területein „egyfajta nyitottságot,, fogékony és sokoldalú érdeklődést" jelent. A korszerű műveltség kiterjedt problematikájának feltárása számos tudomány egyre szorosabb együttműködését követeli meg. Ez alól nem kivétel a történettudomány sem. Ugyanakkor a művelődés társadalmi fontosságának növekedése súlyos kötelezettséget jelent a művelődésügy előmozdításában érintett szakemberekre. így komoly feladat hárul az egyetemekre, amelyeknek feladatköre az ott folyó szakképzés jellegénél fogva kettős: olyan szaktudományi alapozást kell nyújtaniuk, amelyből egyaránt vezet út a kutatómunka ill. a gyakorlati tevékenységek — oktatói, népművelési — felé. Az egyetemeknek e kétarcúsága számos probléma forrása. Az előadó rámutatott arra, hogy a helyesen értelmezett korszerűség egyenesen megköveteli a felsőfokú szakképzésben a tudományosság minden korszerű igényének kielégítését; a szaktudományi képzés alapanyagát (ismereti, szemléleti, módszertani követelmény-rendszerét) minden szakembernek — bármelyik pályára is megy — ismernie kell, alapjaiban elsajátítania és készség szinten kifejlesztenie. A korszerű szakképzésben ezenkívül lehetőséget kell biztosítani az önállóság számára is. Az előadó gyökeresen helytelennek nevezett tehát minden olyan elképzelést, amely a korszerűségre hivatkozva el akarja szakítani a tanárképzést a tudományosságot biztosító képzéstől. Véleménye szerint az elmúlt években kialakult és bevált oktatási formák, tantervi keretek rugalmas kezelése mellett az egyetemi szakképzés korszerűen differenciált típusait lehet kialakítani anélkül, hogy fel kellene adni a szakmai képzés alapvető egységének elengedhetetlen követelményét. Elekes Lajos előadása következő részében azt vette vizsgálat tárgyává: mit jelent az emiitett kettős kötelezettség az egyetemen folyó történész szakképzés vonatkozásában. Hangsúlyozta, hogy az egyetemnek fő feladata a középiskolai történelemtanárok képzése, emellett kibocsát gyakorlati pályán dolgozó szakembereket és megalapozza a tudományos utánpótlást ígérő hallgatók szakmai fejlődését. Az említett három fő típus között nem húzható merev elválasztó vonal; az egyetemi szakképzés szempontjából nézve megbontani semmiképpen sem szabad a szakmai alapképzés egységét, amely e különböző képzési típusokat összekapcsolja. A tanárok esetében — mutatott rá az előadó — szükséges a szakmódszertan felkarolása, míg a szakkutatás irányában specializálódni kívánók esetében a speciális foglalkozások fejlesztése a döntő. Különös figyelmet érdemelnek azok a tevékenységek, amelyek alkalmasak a hallgatók látókörének szélesítésére, így a szemináriumok, a speciális foglalkozások, az „ún. kis csoportos" foglalkozások, valamint a diákkörök és az írásbeli munkálatok. Az előadás befejező részében Elekes Lajos kiemelte, hogy a történelem mint tantárgy különösen alkalmas az „integráltság" megvalósítására: „a tudományok közül egyesegyedül vállalja az emberiség egész fejlődése, a fejlődés lényegi összefüggései tér-