Századok – 1972
Tanulmányok - Zimányi Vera: A nagymartoni kerület gazdaság- és társadalomtörténete a XVI. századtól 1768-ig 5/I
14 ZIMÁNYI VERA a község ekkor Wolfgangus Jósa és Caspar Body tulajdonában van. Az 1570-es dikajegyzékekben Baumgartenen és Rohrbachon is feltűnik egy-egy aliódium, az utóbbi helyen az uradalom egy jobbágytól elvett házat alakított át majorsági épületté.23 A majorsági földek, rétek és szőlők megszerzésének a folyamatát nem tudjuk forrásainkban nyomon követni, csak azt állapíthatjuk meg, hogy az 1570-es évekre már mindez megvolt, egész kialakult rendszerével együtt. A döntő eltérés a belső-magyarországi viszonyokhoz képest abból adódott, hogy a fraknói uradalom a majorságépítés legdinamikusabb korszakában, a XVI. század második felében, utolsó harmadában is kamarai igazgatás alatt állt. így a forrásokból az a meglepő kép bontakozik ki előttünk, hogy amikor a magyarországi földesurak a nemrég kiépített majorsági üzemek nyújtotta új pénzszerzési lehetőségeket kihasználva, a legnagyobb lendülettel vesznek részt a piacratermelésben, és ezzel párhuzamosan egyre emelik a jobbágyok terheit, elsősorban robotjukat, addig a kamarai igazgatás alatt álló fraknói uradalomban már az 1570-es években bérlet formájában engedik át a jobbágyoknak a néhány évtizede megszerzett majorsági földeket. A kamara azonban nem tartotta az uradalmakat mindvégig saját kezelésében, hanem kamarai bérlőknek adta ki azokat. Úgy látszik, hogy a majorsági földek széleskörű kialakulása is a kamarai bérlők tevékenységéhez fűződik. Erről az időszakról azonban meglehetősen hiányosan maradtak csak fenn források, ezért nem látjuk részleteiben a bérlők gazdálkodását. Úgy tűnik azonban, hogy már ők is szedtek robotpénzt is a jobbágyoktól a robotolás mellett, feltehetően a munka egy részét váltották meg vele. Az egyik legjelentősebb kamarai bérlő, Weispriach halála után került csak sor arra, hogy utódai egyes 40 — 50 hold terjedelmű majorsági szántókat a jobbágyoknak engedtek át bérletbe. Az 1571-hen, Weispriach halála után kiadott kamarai rendelkezés szerint (amely Fraknó és Kismarton uradalmakra vonatkozott) a majorsági földek egy részét, — úgy látszik, a nagyobbik részét — még az uradalom számára művelték, a jobbágyok robotjával, de egyes szántókat már a jobbágyok béreltek, éspedig Tormafalun 50 holdnyit, Pecsenyéden és Zillingtalon 40 holdnyit. De az összeíró rögtön meg is jegyezte: Ezeket a császár könnyen majorságiakká változtathatja, amint azt már korábbi bérlők is tették, a majorsági művelést mindenkor az alattvalók robotjával végezték. Ha rendesen dolgoznak, a császár még 400 ft robotpénz többletet is kaphat. Szénára, szalmára, takarmányra jó gondot kell viselni a majorokban. Épp így ügyelni kell a szőlőkre és tavakra is, miként ez Weispriach idejében történt.24 De egyre több adatunk van arról is, hogy a majorsági tartozékokat jobbágyoknak adják ki bérletbe. így már 1569-ben is megállapították, hogy néha kiosztják az allodiális földeket a jobbágyoknak. Ebben az évben 250 holdnyi majorsági föld tartozott a fraknói uradalomhoz. Ha ezeket a majorsági földeket művelik, akkor két táblában, mindegyik 83 holdnyi, úgy műveljék őket, hogy cenzusért és tizedért évenként adják bérbe (egy holdat 2 mérőért). Ugyanekkor 455 kapás szőlő és 186 kaszás kaszáló is tartozott a majorokhoz.2 5 1 571-ben írták 23 OL. Conscriptio Portarum A. 2658. Tom. XXXVII. Az 1571-es dicajegyzék szavai szerint „ibidem domus una a eolono est ablata per dominum terrestrem et in domum allodialem conversa". 24 * HKA. Nö. HA. F. 12, Forchtenstein, fol. 493. 2S * Uo. fol. 261. és köv.
