Századok – 1972
Tanulmányok - Zimányi Vera: A nagymartoni kerület gazdaság- és társadalomtörténete a XVI. századtól 1768-ig 5/I
A NAGYMARTONI KERÜLET GAZDASÁG- ÉS TÁRSADALOMTÖRTÉNETE 15 i Tormafaluról: Az uradalomnak itt 50 hold majorsági földje van, melyet cenzusért bérbead a lakosoknak.2 6 A kamara részéről felmerült annak az igénye, hogy visszaváltsák Weispriach utódaitól a bérletbe adott fraknói uradalmat. Már 1569-ben bizottságot küldtek ki Fraknóba és Kismartonba, és a vizsgálat megállapította, hogy Weispriach jogtalanul emelte a jobbágyok robotját (ez is arra mutat, hogy ő alakította ki a nagy majorságokat !) és sok privát birtokot kebelezett be (private Besitzungen eingezogen . . .), jogtalan szolgáltatásokat követelt és szedett be. Mégis meghagyták nála az uradalmakat zálogban 1570-ben bekövetkezett haláláig.27 A visszaváltáshoz szükséges jelentős pénzösszeget azonban csak jelentős kölcsönök, és maguknak az érintett községeknek a hozzájárulása révén tudta a kamara összegyűjteni. így a fraknói uradalom falvai is, amelyek sokkal kedvezőbbnek találták a közvetlen kamarai igazgatást, mint azt, hogy kamarai bérlők alá tartozzanak, anyagi erejük szerint jelentős összegekkel járultak hozzá a visszaváltáshoz. Nagymarton 3000, a többi község is 2500-tól 80 ft-ig terjedő summát fizetett a kamarának.2 8 Ez a tény önmagában is arra mutat, hogy milyen tehetős volt az uradalom jobbágysága, ha ekkora összegeket elő tudott teremteni. A kamara ennek fejében megerősítette az uradalom jobbágyait korábbi jogaikban, és megígérte, hogy nem fogja őket többet eladományozni vagy elzálogosítani más birtokosoknak. A kamara közvetlenül, alárendelt uradalmi megbízottat (Hauptmann) állított az uradalmak élére, egyegy számadásmesterrel (Rentmeister). Ezek a kamarai igazgatók azonban nem tudták olyan erélyesen kézben tartani a majorsági birtokokat, mint korábban a kamarai bérlők vagy a magyarországi földesurak, a községek is hivatkozhattak a visszaváltás körül szerzett érdemeikre. így történhetett, hogy amíg a földesúri majorsági gazdálkodás kiterjesztése országszerte egyre intenzívebb terheket rótt a jobbágyságra, az immár közvetlen kamarai igazgatás alá visszakerült fraknói uradalomban ezzel ellentétes fejlődés játszódott le: egy évtized alatt még további több száz hold majorsági szántóföld került a jobbágyok használatába bérletek formájában, igen kedvező feltételek mellett. 1574-ben már úgy emlékeznek meg a majorsági földek állapotáról, hogy azokat Zillingtalon évek óta nem művelték, hanem legelőnek használták.29 És amíg Tormafalun 1571-ben csak 50 hold majorsági szántó volt a jobbágyok kezén, addig 1581-ben már azt olvassuk, hogy az uradalomnak Tormafalunál van egy 301 holdnyi majorsági földje, melyet adóért (holdanként 1 mérőért az elvetett termékből) és a tizedért a lakosoknak engedett át. Vannak még egyes különálló majorsági földek, valószínűleg azonosak az 1571-ben szerepelt 50 hold földdel, amelyeket szintén az előző feltételek szerint adnak bérbe.3 0 Mint látjuk, a bérbe adott majorsági földek mennyisége 10 év alatt jelentősen megnőtt; úgy látszik, hogy Tormafalu határában a kamara teljesen felhagyott a saját kezelésű uradalmi műveléssel. 26 * Uo. fol. 493. 27 Fred, Sinowatz : Reformation und katolische Restauration in der Grafschaft Forchtenstein und Herrschaft Eisenstadt. Eisenstadt. 1957. Burgenländische Forschungen, Heft 35, 32. 1. 28 Uo. 33—34. 1., valamint *HKA. No. HA. F. 12, Forchtenstein, fol. 380. és köv. 1. 29 *HKA. Nö. HA. F. 12, Forchtenstein, fol. 566. II. Miksa az alsóausztriai kamarához: ,,. . .von den Hofäckern in Zillingtal, die seit Jahren nicht mehr bebaut, sondern als Weide benutzt werden . . ." (1574. VII. 21.). 30 *HKA. Nö. HA. F. 12, Forchtenstein, fol. 669. kk.
