Századok – 1972

Folyóiratszemle - Clinton; Alan: Munkástanácsok az első világháború idején 248/I

248 FOLYÓIRATSZEMLE 248 A háború befejezése után továbbra is jellemző a pozitív viszonyulás. A hazafiság, a hősiesség, az aszkétizmus népszerűsítése után a helyreállítási munkák végzésére buzdította a híveket az egyház. Az ún. „munka-koncepció" ekkor került előtérbe. Mindezeket azzal magyarázták, hogy a szocialista társadalom céljai, elvei egybeesnek a keresztény eszmékkel, azok megvalósulását jelentik. Ezen a ponton a szerző is kritikusan viszonyul a megnyilatkozáshoz ós úgy értékeli, hogy ezzel csupán pozícióit igyekszik menteni a pravoszlávia, lényegében haladásellenes erő maradt továbbra is. A második világháború utáni időszakban a nemzetközi békemozgalom az, amelyben, mint csaknem egyetlen politikai fórumon, haladó szerepet játszik a pravoszlávia. Az I 940-es évek végén induló mozgalom révén az 1960-as évekre — egyéb egyházakhoz hasonlóan — a pravoszlávián belül is sor került a dogma néhány alaptótelének átértékelésére, ami már valóban a modernizálódás, a megújulás jele, s amely valóban a társadalomfelfogás megváltozását is jelentheti. (Voproszi Iaztorii 1970. 9. sz. 16—33. I.) M. Alan Clinton: Munkástanácsok az első világháború idején Clinton hangsúlyozza, hogy az első világháború igen lényeges változásokat hozott a munkásmozgalomban. Ismeretes, hogy ekkor országos szinten is kikérték a munkáspárti, szakszervezeti vezetők véleményét, s ekkor kaptak ezek először kormánymegbizatásokat — de ugyanekkor a mozgalomban ez heves ellenállásba is ütközött, olykor meghasonlás jött létre. A háború utolsó periódusára általánosan tapasztalhatóvá lett ez az elégedetlenség, ami a szorosan vett munkás- és szakszervezeti kérdéseken túl általános politikai kérdések megítélésére is kihatott. Clinton utal arra, hogy a munkástanácsok (Trades Councils) Angliában helyi móretekben fogták össze az egyes szakszervezeteket, illetőleg más munkásszervezeteket. 1914 előtt figyelmüket elsősorban a munkanélküliség, a lakásproblémák kötötték le, de ők foglalkoztak az egészségügyi viszonyok megjavításával is. így végeredményben — hangsúlyozza a szerző — ahogyan országos méretekben a Labour Party és a TUC vált fontossá, ugyanúgy nem lehetett helyi méretekben megkerülni e munkástanácsokat. Ezen a szinten azonban már a háború kezdetén problémák mutatkoztak. Ugyanis e munkásszervezetek szembekerültek a helyi hatóságokkal. Sokszor az aktív háborúellenes fellépésről lemondtak (erre szorították őket a szakszervezeti és pártvezetők „felülről jövő" instrukciói), viszont annál nagyobb lendülettel vetették magukat a szociálpolitikai feladatok megoldására, a háborús nyomor enyhítésére. S éppen ezen a területen odódtak az újabb nehézségek. A kormánykörök ugyanis helyi szinten is hajlottak arra, gagy munkáskópviselőket bevonjanak az újonnan születő szociális bizottságokba, de ezt hyakran a munkástanácsok és szakszervezeti vezetők megkerülésével tették, akik viszont határozottan dezavuálták ezeket a szakszervezeti embereket. így a munkástanácsok elkerülhetetlenül a radikális oppozíció megszólaltatói lettek. Sok helyen formálisan is két segélybizottság jött létre, egy régebbi a munkástanács keretei között, s egy másik, hivatalos, kormányszínezetű (Edinburgh). Amennyiben viszont ez a kettősség nem jött létre, a súrlódás akkor is gyakorta fellépett. így volt olyan város, ahol a munkástanács azért lázadt fel a kormányszintű segélybizottság ellen, mert az egyszerűen 13 éven felüli gyerekekkel kívánta felcserélni a hadbavonult férfiakat. Másutt, — többek között Southamptonban — az ellentét forrása az volt, hogy a segélybizottság megtagadta a pénzbeli támogatást azoktól, akik bár munkanélküliek voltak, nem jelentkeztek a hadseregbe. A sok konkrét panasz és ellentét \