Századok – 1972

Folyóiratszemle - Krasznyikov; N. P.: A pravoszlávia társadalomfelfogásának fejlődése 247/I

FOLYÓIRATSZEMLE 247 a gazdaság története, hanem az iparosítás és modernizálás története azon történelmi feltételek közepette, amelyeket elsősorban az intellektuális reakciók (szenvedélyek) határoznak meg. The American Historical Review, 75. évf. 1. sz. (1969 okt.), 37—78. I. J. G. N. P. Krasznyikov: A pravoszlávia társadalomfelfogásának fejlődése A szerző azt kíséri végig, milyen társadalmi elvek szolgálatában állt a pravoszláv egyház a szocialista forradalom előtt, és hogyan kényszerült a politikai, a társadalmi és a tudati viszonyok változásához alkalmazkodni, politikai súlyát elveszítve szinte csak kinyilatkoztatásokkal. Az egyház 1917 előtti társadalmi-politikai szerepét értékelve utal néhány olyan elvre, amelyek a funkeió mögött, közvetve valamiféle társadalomfelfogás jellemzői lehettek. Ezek a fennálló viszonyok változtathatatlanságára, a magántulajdon sérthetetlenségére ós a társadalom szegényekre—gazdagokra való tagolódásának istentől elrendelt voltára vonatkoztak. Ugyancsak közvetve mutatta a társadalomfelfogás lényegét az 1908-ban Kijevben tartott pravoszláv kongresszus szociáldemokrata-ellenes határozata is. Az 1917—1918-ban végbement forradalmi változások során tanúsított ellenforradalmi jellegű politikai állásfoglalást nem tekinthetjük úgy, mint a társadalomfelfogás objektív tükrözőjét, bár a megdöntött rendszerrel való összefonódottságot jól mutatta. A pravoszláv egyház 1919-től kezdődően vette tudomásul politikai gyakorlatában a bekövetkezett változásokat és igyekezett léte biztosítása érdekében tevékenységét minden ellenforradalmi színezettől megtisztítani, ami önmagában még nem jelentette a társadalomfelfogás változását. 1925—27 között ment végbe a szovjet állam és a pravoszláv egyház viszonyának a rendezése, s ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy az egyház minden társadalmi-politikai szerepről lemondott, tudomásul vette az állam és az egyház szétválasztását, a közoktatásban játszott szerepének megszűnését. Természetesen az ,1930-as években végbement társadalmi és politikai változások, már csak a hívek miatt sem hagyták érintetlenül az egyház tevékenységét. Az új körülmények között azonban nem annyira a társadalomfelfogás megváltozása a jellemző, hanem a régen kialakult dogma-rendszer olyan elemeinek előtérbe helyezése, hangsúlyozása, amelyek az adott viszonyoknak jobban megfeleltek. Politikailag elhatárolták magukat mind az emigráns egyházi személyek, mind a Vatikán kereszteshadjáratot hangoztató magatartásától. Másrészt hangsúlyozták, hogy a kereszténység a dolgozóknak szóló tanítás, és Jézus nem uralkodni, hanem a népet megváltani jött a földre. Az alkalmazkodás során aztán történtek kísérletek a tudomány és a hit kibékítésére, a' kereszténységnek mint a kommunizmus korai megjelenési formájának a hirdetésére, sőt a szovjet rendszer ünnepein istentiszteleteket tartottak ós naptáraikban a Leninnel stb. kapcsolatos évfordulókat ünnepként tüntették fel. A pravoszláv egyházzal foglalkozó irodalom ős a szerző is a második világháború időszakát úgy értékeli, mint amikor jelentős változások mentek végbe az egyház magatartásában, társadalomfelfogásában. Ami a magatartást illeti, bizonyított a cikkben a változás, mert a rendszerhez való korábbi passzív lojalitást egy pozitív, segíten akaró viszonyulás váltotta fel. Mindenesetre a háborúhoz, a háborús bűnökhöz, a háborús felelősséghez való viszonyulás, ha meg is változott (különösen 1943 után), ezt a Szovjetunió akkori politikai légkörét figyelembe véve inkább tudjuk úgy értékelni, mint a tevékenységnek a viszonyokhoz való igazítását, semmint a felfogás alapvető lényegének megváltoztatását.