Századok – 1972

Folyóiratszemle - Špiesz; A.: Az ipari forradalom Angliában és a mai Csehszlovákia területén 241/I

FOLYÓIRATSZEMLE 243 A modern ipari vállalkozók kialakulásának folyamata a cseh és a szlovák területeken sokkal bonyolultabb volt, mint Angliában. A XVIII. századi ipari vállalatok alapítói a mai Csehszlovákia területén elsősorban a feudális urak köréből kerültek ki, ezektől pedig távol állt az igazi kapitalista vállalkozói szellem. A városi rétegek ebben az időben még nagyon gyér érdeklődést tanúsítottak az ipari üzemek létesítése iránt, a rendkívül konzervatív kereskedői rétegről már nem is beszélve (erős céhkötöttségek egészen 1765-ig: céhipari vállalkozás szabadságának kiterjesztése). A kereskedők rétege még jobbára a német nemzetiség soraiból került ki, a cseh és a szlovák etnikum alig képviseltette magát a kereskedelem területén. Szlovákiában a XVII—XVIII. század folyamán a németek mellett feltűntek az olasz és a balkáni-ortodox kereskedők is. A kereskedők azonban a kereskedelemből származó jövedelemnek csak minimális töredékét fektették az iparba. Anglia ugyanakkor már a XVI. században függetlenítette magát s kereskedelméből teljesen kizárta a külföldi, idegen elemeket; sőt a XVII. század az angol gazdasági ós kereskedelmi expanzió nyitánya. Az angol kereskedők azonban egyszemélyben vállalkozók is voltak, a kereskedelemből származó haszon jelentős részét különböző ipari vállalkozásokba fektették. A tőke ós a pénzügy tekintetében a csehszlovák területek legalább 200 évvel maradtak el az angol pénzügyi viszonyok és állapotok mögött. Angliában a „Bank of England" már a XVII. században működött, s a XVIII. század közepén már a vidék is meglehetősen fejlett bankhálózattal rendelkezett. A cseh területeken és Szlovákiában még a XVIII. század végén sem található valamiféle modern pénzügyi intézmény; a bankhitelrendszer, a pénzkölcsönszerzés egyetlen módját és lehetőségét a magánszemélyek nyújtották (fő hitelezők között vannak a különböző egyházi intézmények, főleg kolostorok). A cseh és a szlovák mezőgazdasági fejlődés — mint az ipari termelés nyersanyaggal és munkaerővel való ellátásának forrása — jelentős mértékben elmaradt az angol mezőgazdaság fejlődése mögött. Az eltérés okának gyökereit a feudális viszonyokban, mégpedig a cseh és a szlovák paraszt viszonylag jelentős gazdasági biztonságában kell keresni. Az angol paraszt soha nem rendelkezett az általa megművelt föld tulajdonjogával. A cseh, ill. a szlovák földbirtokos valójában sohasem rendelkezett teljesen szabadon a kezében levő földbirtokkal, mivel a parasztok által megművelt föld egy része felett a paraszt örökösödési-élvezeti jogot élvezett. Ez a tény ugyan a parasztság szempontjából előnyös gazdasági állapotot jelentett, ugyanakkor az ipari fejlődés szempontjából oly fontos munkaerőtartalókok kialakulását, ill. a nagyüzemi mezőgazdasági termelés kibontakozását jelentős mértékben gátolta. A XVII—XVIII. századi cseh, ill. szlovák társadalom struktúrája — a városon épp úgy, mint a falun — nem kedvezett egy olyan réteg tömeges kialakulásának, amely semmiféle megélhetési lehetőséggel nem rendelkezett volna. Angliában már a XVI. században létezik a törvény által is elismert szegények rétege, s ezek állami támogatásban részesülnek — ez a réteg a XVIII. század elején az ország lakosságának 20%-át alkotja. A mai Csehszlovákia területén az ipari termékek exportjából származó haszon sohasem vált a tőkefelhalmozódás forrásává, mint Angliában. Lassú volt az ipari termelés mechanizációjának az üteme is és csak a textiliparra korlátozódott. A napóleoni háborúk előtt a cseh és a szlovák iparban minimális mértékű volt az angol szakemberek tudásának a felhasználása a technikai vívmányok alkalmazásánál. Az első mechanikusok 1814—15-ben Németországból érkeztek a csehszlovákiai területekre. A cikk befejező részében a szerző röviden összefoglalja a két országban végbemenő ipari forradalomra vonatkozó megállapításait. Angliában igen gyors volt az ipari forradalom lezajlása, hiszen 1800 táján az ipar valamennyi területén győzött, ezzel szemben a cseh és a szlovák területeken — legalábbis a kutatás mai állása szerint, amely távolról sem tekinthető befejezettnek —- az ipari forradalom teljes győzelméről legkorábban a XIX. 16*