Századok – 1972

Folyóiratszemle - A nagytőke (big business) a német politikában 244/I

244 FOLYÓIRATSZEMLE 244 század 60—70-es éveinek fordulóján lehet beszólni. A cseh területeken a gyári termelés a textil- és a papíriparban az 50-es évek végén, a cukor- ós a kohóiparban a 60-as és a 70-es évek fordulóján, a vasiparban, ill. a többi ipari ág területén pedig csak a 70-es évek elején valósult meg. Szlovákia tekintetében az ipar XIX. századi mechanizációjának a folyamata még szinte teljesen feltáratlan, az ipari forradalom lezajlásáról, főleg pedig 1825 után történő fejlődéséről pedig szinte alig tudnak valamit. Ezideig a kutatók figyelmét inkább csak az ipari forradalom megindulásának a problémája kötötte le, a cikk szerzőjének azonban nem sikerült meggyőződnie arról, hogy az első gépeknek a XVIII. század végén való megjelenése egyben a szlovákiai ipari forradalom kezdetét is jelentette volna. Véleménye szerint a cseh és a szlovák területeken lezajlott fejlődés között a fő eltérés abban van, hogy addig, amíg a XIX. század első két harmadában a cseh országrészben a termelőerők tartós fejlődésére került sor, amely aztán a XIX. század utolsó harmadában a modern gyáripar kialakulásához vezetett — Szlovákiában ugyanebben az időben bizonyos gazdasági stagnáció volt tapasztalható, hiszen a modern gyáripar nagyobbarányú kifejlődésére itt csak a magyar államnak a XIX. század 70-es éveiben kiadott iparosítási intézkedései után került sor, s ez is inkább a külföldi tőkebefektetések következménye volt. Az angol viszonyok mögött való csaknem évszázados elmaradás egyik fő oka az volt, hogy az ipari forradalom kezdetén, ill. lezajlása idején a cseh és a szlovák területen nem kapitalista, hanem feudális társadalmi rend uralkodott, ahol vezető gazdasági és politikai szerep a földbirtokosok és nem a vállalkozó szellemű burzsoázia kezében összpontosult, ahol a gazdasági élet fejlődését számos vám- és más helyi jellegű korlátozás akadályozta, ahol a kormány nem az ipari vállalkozók, kereskedők és bankárok, hanem a konzervatív földbirtokosok érdekeit tartotta szem előtt. (Historicky Őasopis 1971. 1. sz. 49—69. I.) G. v A nagytőke (big business) a német politikában Fritz Stern: Arany és vas: Gerson Bleichröder és Otto von Bismarck együttműködése Képzeletgazdag memoárjaiban Bismarck lényegében véve megfeledkezett bankárjáról, Bleichröderről, a német történészek pedig követték példáját. Pedig a németérzelmű zsidó pénzember és a porosz junker 1859-től az előbbi 1893-as haláláig többezer levelet váltott egymással, rendszeresen találkoztak, egymásnak kölcsönösen hasznára voltak. A Rotschildok berlini ügynöke gyors ós megbízható információs szolgálata mellett az 1864-es és 1866-os háborúkhoz szükséges pénzt is Bismarck rendelkezésére bocsátotta a porosz kormány tulajdonában levő Köln—Minden vasútvonal részvényei felhasználásának lehetővé tételével. Titkos megbízatásokat is teljesített, pl. 1866-ban 400 000 tallért juttatott el a magyar forradalmároknak, 1870-ben támogatta a Nizza visszaszerzéséért dolgozó olasz ágenseket, Lajos bajor királynak pedig anyagi ellenszolgáltatásokat ígért Vilmos császári jelölésének támogatásáért. Nagy szerepe volt a Franciaországra kirótt hadisarc körül is, ennek technikai lebonyolítását heteken keresztül készítette elő a versailles-i német főhadiszálláson. A következő húsz évben gyakran adott gazdasági tanácsokat, így síkraszállt a protekcionizmus mellett is. Bismarck saját pénzügyei terén különösen jelentős volt Bleichröder segítsége: felügyelt birtokai és ipari vállalkozásai vezetésére, kezelte a kancellár részvényeit (Bismarck tanácsainak figyelembevételével).