Századok – 1972

Folyóiratszemle - Šolle; Zdeněk: Az újkori cseh politikai program értelméről 239/I

FOLYÓIRATSZEMLE 239 figyelmet e kérdés perdöntő fontosságára. A távolmaradások okainak elemzése segít a politikai döntéshozások sok homályos pontjának megértésében, és tisztázza a Síkság magatartásának rugóit is. Patrick külön táblázatot közöl a távolmaradó képviselőkről is (462. 1.). A 12-es Bizottság ügyében tartott szavazás nagyjából ugyanazt a megoszlást tükrözi, mint azt az előzőeknél láttuk. A kép változatlan: nem volt túl nagy a lelkesedós a girondista politikáért. Patrick összegzésül megállapítja: ,,a Konvent girondista »kontrollja«, ha létezett egyáltalában, mesterséges volt, és nem a Hegypárt opponenseinek erején nyugodott, hanem a Montagnard erőknek a Köztársaság érdekében történő megbontásán" (464. 1.). Június 2. után a 730 küldött közül 433 támogatta a Hegypártot, azaz a képviselők 60%-a. Ez azonban nem bizonyíték arra, hogy a Gironde korábban hasonló mértékű támogatásra talált volna. Ügy tűnik tehát, hogy a Gironde uralkodó szerepéről hangoztatott tételek korántsem verifikálhatok a tényleges politikai döntéshozások adataival. Patrick tanulmánya rendkívül figyelemre méltó kísérlet egy eldöntöttnek látszó kérdés kritikai újraértékelésére. Biztos kézzel kezelt, nagy forrásanyag és korszerű módszerek segítségével közelít tárgyához, ós világos, meggyőző választ kínál a feltett kérdésekre. Munkájának eredményei a francia forradalom nem egy fontos kérdésének újbóli vizsgálatára ösztönözhetik a korszak kutatóit. (The Journal of Modern History. 1969. 4. sz. 421—474. I.) F. Zdenék Solle: Az újkori cseh politikai program értelméről Minden nemzet fejlődésében az alapvető gazdasági és szociális tényezőkön kívül nagy szerepe van a nemzeti ideáloknak is, s a szerző véleménye szerint épp ezek az ideálok voltak azok, amelyek a cseh nemzetet — a létével kapcsolatos kételyek a XIX. század elején még teljesen jogosak voltak — néhány évtized leforgása alatt a szuverén nemzetek sorába emelték. A cikk középpontjában a cseh nemzeti politika programmegnyilvánulásai (a XIX. század közepétől a XX. század első harmadáig), illetve a cseh nemzeti politikai program két megteremtőjének, a cseh nemzeti program két legpregnánsabb képviselőjének — F. Palackynak és T. G. Masaryknak — a politikai programja áll. A történész Palacky nagysága és jelentősége elválaszthatatlan a politikus Palacky nagyságától és jelentőségétől, vagyis a modern cseh történetírás megalapozója egyben a modern cseh nemzeti politikai program megalapozója is. Az újkori cseh nemzet első politikai vezére és szószólója a régi Csehországot — politikusi és történész mivoltában egyaránt — az új Európa színpadára állította, a Palacky által a XIX. század közepén képviselt cseh politika nagyságát a szerző abban látja, hogy az valamennyi európai, ill. közép-európai nemzet érdekét képviselte, mivel Palacky saját nemzete érdekeinek legjobb biztosítását az európai nemzetek harmonikus egységének a megteremtésében látta. Palacky a cseh politikai élet homlokterébe az 1848—49-es forradalmak időszakában került, s ennek nyitányát az 1848. április 11-én megírt ún. frankfurti levele jelentette. Saját politikai nézeteinek felvázolásán kívül ebben a levélben nyújtotta a cseh nemzeti politikai program első és teljes kifejtését. Palacky nemzeti politikai programja a természetjog elvén nyugszik, hiszen Rousseau, Herder és Kant felvilágosult filozófiájának a híve. Elveti a nacionalizmust, de védelmébe veszi a nemzeti léthez való jogot. A Duna-menti soknemzetiségű osztrák állam, véleménye szerint, ideális védelmet jelent a közép- és kelet-európai kis nemzetek számára. Épp ezért síkra szállt Ausztria fennmaradása mellett, de sürgette a korabeli demokratikus elvek talaján végrehajtott reformok életbelépte-