Századok – 1972

Folyóiratszemle - Mittenzwei; Ingrid: A felvilágosult abszolutizmus problémájáról 233/I

234 FOLYÓIRATSZEMLE szovjet történettudomány intenzíven foglalkozik az orosz abszolutizmus problémájával, a marxizmus—leninizmus orosz viszonyokra való alkalmazásának kérdésével, A. N. Csisztozvonov nyomán az abszolutizmusnak két válfaját szokás megkülönböztetni. Az egyik, a fejlett országok abszolutizmusa a kapitalista árutermelés és a burzsoázia gazdasági megerősödésének, a nemességgel való politikai rivalizálásának talaján, tehát belső feltételekből jött létre. A másik, az elmaradott országok abszolutizmusa belső előfeltételek híján külső ösztönzésre szorult. Ez utóbbi országok közé tartozik nemcsak Oroszország, hanem Poroszország és Ausztria is. Ezt az abszolutizmus-felfogást Wolfgang Küttler fejlesztette tovább. Ő az abszolutizmust egyetemes történeti jelenségnek fogja fel, ós kialakulásában a kapitalizmus elemeinek, a kapitalizmus és a burzsoázia világméretű előretörésének tulajdonít döntő szerepet. Ha Küttler nézetét továbbfejlesztjük, és Marx nézeteihez közelítjük, akkor az abszolutizmust a kapitalista szempontból gyöngén fejlett országokban a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet szülöttének tekinthetjük, amelynek célja a kapitalista és feudális rend együttélésének viszonyai között az elavult uralmi rendszer átstrukturálása és alkalmazása az európai méretekben ható vagy fejlődő törvényszerűségekhez. Az abszolutizmus ilyetén felfogásával a felvilágosult abszolutizmus problémája is könnyen megoldhatóvá válik. A felvilágosult abszolutizmus nem más, mint a már abszolutista hatalmi apparátus új kísérlete arra, hogy magát a felvilágosodás feltüntével a fejlődő burzsoázia és a feudális abszolutizmus közt kiéleződő ellentét idején megreformálja, az uralkodó osztály hatalmának további fenntartása érdekében. Ennek az alkalmazkodásnak foka ós formái rendkívül változatosak lehetnek. Az egész folyamat kísértetiesen hasonlít ahhoz, ahogy napjaink monopolburzsoáziája igyekszik alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz ilyen vagy olyan formában. Gerhard Schilfert a felvilágosult abszolutizmussal kapcsolatban azt a fontos megjegyzést tette, hogy csupán a viszonylag elmaradott országokban fejlődött ki, tehát nem Angliában vagy Hollandiában, de mégcsak nem is Franciaországban, hanem néhány német részállamban, elsősorban Poroszországban és Ausztriában, továbbá Oroszországban. Ami közelebbről ez utóbbi német részállamok fejlődését illeti, ezek gazdaságilag Franciaországhoz képest is nyilvánvalóan elmaradottak voltak. Ennek folytán az új polgári osztály kialakulása sem volt olyan messzire előrehaladott állapotban, mint Franciaországban. Ehhez járult még a német polgárság különleges gyöngesége, amelyet Marx a „nyomorék fejlődési folyamat" fogalmával jellemzett. Emellett maga az abszolutizmus is később fejlődött ki e német részállamokban, mint Franciaországban. Ámbár a részállami abszolutizmus Németországban kezdettől fogva nemzetellenes irányban hatott, ós éppen ezért itt — a franciával ellentétben — aligha lehet haladó ós reakciós szakaszt megkülönböztetni, azért a rószállami abszolutizmus tevékenységi lehetőségei a későbbi keletkezés ós a gyöngébb kapitalista fejlődés miatt belsőleg még nem merültek ki. A polgárság és az abszolutizmus viszonya, habár érdekegyezésről már nem lehetett szó, mégsem éleződött ki annyira, mint Franciaországban. Mindamellett a korai felvilágosodás eszméi a német polgárságra is öntudatosítólag hatottak. Az osztályharenak ez a két jelensége, habár még nem ingatta meg az abszolutizmus uralmát Németországban, nem maradt hatás nélkül magára a társadalomra sem. Ez a sajátos helyzet, amelynek egyfelől a polgárság első gazdaságpolitikai és ideológiai megmozdulásai, másfelől az abszolutizmus még meglevő belső fejlődési lehetőségei a jellemzői, előkészítette a talajt a megerősödő francia polgárság hatása előtt, amely egyébként nem csupán a német polgárságra, hanem az uralkodó osztály egyes rétegeire is kiterjedt. Utóbbinak példája II. Frigyes „felvilágosult abszolutizmusa", amely ideológiailag utat engedett a forradalmi tartalmától megfosztott és saját uralkodói érdeke szerint átértelmezett felvilágosodásnak, gyakorlatilag azonban a felvilágosodás elveinek alkalmazását leszűkítette a belpolitika