Századok – 1972

Folyóiratszemle - Mittenzwei; Ingrid: A felvilágosult abszolutizmus problémájáról 233/I

FOLYÓIRATSZEMLE 235 bizonyos területeire, mindenekelőtt az igazságszolgáltatásra és a tudománypolitikára. E szűk körben is csupán kormányzatának első szakaszában, a hétéves háború befejezéséig érvényesültek a felvilágosodás eszméi. Uralkodásának ezt követő második szakaszában nyiltan szembekerült mindennemű polgári törekvéssel. Ez mutatja az egész alkalmazkodási manőver korlátozott lehetőségeit és időtartamát. * A felvilágosult abszolutizmus témájához kapcsolódik a berlini Német Tudományos Akadémia Központi Történeti Intézetének Poroszország Története Munkacsoportja által a német részállami abszolutizmusról 1970. május 4-én rendezett kollokvium. A vita alapjáid H. Lehmann és I. Mittenzwei tézisei szolgáltak. A tézisek szerzői — a kérdés marxista, különösen orosz irodalmának áttekintése után — a probléma lényegét abban jelölték meg, hogy a továbbfejlődő árutermelés és a manufaktúra-kapitalizmus kialakulása Nyugat-Európában a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet idején az egyes európai országok feudális uralkodó osztályait is a nemzetközi piaci feltételekhez való más és más jellegű alkalmazkodásra késztette; ez viszont fokozta a kizsákmányolást és ennek következtében a paraszti osztályharcot. Az árutermelés további fejlődése ós a kapitalista termelési viszonyok csíráinak létrejötte az egyes országokban változást idézett elő az osztályszerkezetben. A nemesség és a polgárság közti erőviszonyok eltolódtak. Ez a két jelenség, vagyis a kiéleződő osztályharc és a polgárság — nemesség közti erőviszonyok megváltozása teremtette meg a speciális feltételeket az abszolutizmus létrejöttéhez. A német rószállami abszolutizmust elsősorban az a nagy szerep jellemzi, amelyet a bürokrácia a társadalmi életben betölt, továbbá a kapitalista termelésre áttérő polgárság jelentős részének ragaszkodása a részállamhoz és — Franciaországhoz képest — a nemességnek nagyobb társadalmi súlya. A tézisek kiegészítéseként H. Lehmann az új abszolutizmus-fogalomnak a nyugati ideológiában betöltött szerepét vizsgálta. A hagyományos, a porosz államra irányult s azzal együtt kompromittálódott abszolutizmus-fogalom helyére egy rendi-föderalisztikus lépett, amely kifejezetten a kései feudális társadalom haladás- és forradalomellenes erőit állítja előtérbe, és az ő szerepüket idealizálja. Az I. Mittenzwei által vezetett vitában három fő kérdés merült föl: 1. az európai abszolutizmus fejlődési változatai; 2. a német részállami abszolutizmus kihatásai a társadalmi élet különböző területeire ós 3. a korai német abszolutizmus kérdése. Ami az első vita-témát illeti, a résztvevők P. Hoffmann érvelésére arra az álláspontra jutottak, hogy a német részállami abszolutizmust nem lehet külön fejlődési típusnak tekinteni, hanem a szovjet Csisztozvonov által jellemzett második fő típusba kell besorolni. A második vita-témánál Lösche rámutatott arra, hogy a német részállami abszolutizmus társadalmi hatásának vizsgálatánál nem a nemzetre, hanem a társadalmi-gazdasági fejlődésre gyakorolt hatásból kell kiindulni. Fölmerült a szélesebb nyugat- és keleteurópai, sőt németországi összehasonlítás szükségessége is. H. H. Müller fontos értékelési problémát vetett fel. Szerinte az abszolutizmust mint törvényszerű jelenséget nem lehet kizárólag negatív módon megítélni, hanem el kell ismerni bizonyos pozitív vonásait is. A vitavezető Mittenzwei erre megjegyezte, hogy a törvényszerűségek eltorzult formában is érvényesülhetnek; ez a német abszolutizmusra is vonatkozik. A német abszolutizmusnál világosan elkülönülő haladó ós reakciós szakaszokról ugyan nem lehet beszélni, mert kezdettől fogva a reakciós vonások túlsúlya jellemzi. Ez azonban nem zárja ki, hogy fennállásának hosszú időszaka alatt haladó részeredményeket is hozhatott. A vita a továbbiakban a részállami abszolutizmus merkantilista gazdaságpolitikájának ellent-