Századok – 1972

Folyóiratszemle - Volkov; M. Ja.: Az eredeti tőkefelhalmozás első szakaszának sajátosságairól Oroszországban 228/I

FOLYÓIRATSZEMLE 229 szagban hiányzik az eredeti tőkefelhalmozásnak az a sajátos szakasza, amely megelőzte a kapitalizmus születésének időszakát, 3. a tőkefelhalmozás folyamata 1861, a jobbágyfelszabadítás előtt befejezetlen volt. Volkov tagadja Milovnak azt az állítását, hogy azok a történészek, akik az eredeti felhalmozás tüneteit már a XVI—XVII, vagy a XVIII. századi Oroszországban is felismerni vélik, külön választják az eredeti tőkefelhalmozást a kapitalizmus születésétől, s egy korábbi folyamatnak tekintik. Szerinte azok, akik e századokban mutatják ki a tőkefelhalmozás létét, magát a felhalmozást a kapitalizmus genezise sajátosságaként tárgyalják. A vitacikk írója az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatában döntő fontosságúnak tekinti a munkaerőpiac helyzetének feltárását. Itt lesz ugyanis a felhalmozott értékből tőke, és a szabad munkából bérmunka. A piac ugyanakkor az a láncszem, amely összekapcsolja az eredeti tőkefelhalmozás és a kapitalizmus születésének folyamatát oly módon, hogy a tőkefelhalmozás alkotóelemei számára ez a végső pont kifejlődésükben, a kapitalizmus genezisének viszont kezdőpontja. A munkaerőpiac léte vagy hiánya tehát az a mérce Volkov számára, amely vitathatatlanul megmutatja, megvan-e már vagy még nem indult meg az eredeti tőkefelhalmozás folyamata az adott országban. Amíg a munkaerő nem vált áruvá, a termelők tönkremenetelét csak pauperizációnak lehet tekinteni, ellenkező esetben viszont eredeti tőkefelhalmozásról kell beszélni. Az elméletileg helyes tétel — ezt Volkov is érzi — akkor válik problematikussá, amikor a konkrét történeti helyzetre kell alkalmazni. A nehézségek abból fakadnak, hogy egy adott társadalmi struktúra sajátosságai Volkov szerint elleplezhetik a tőkefelhalmozás tiszta formáit. Oroszországban a régi feudális rend szilárdsága, sőt megerősödése teremt olyan körülményeket a XVII. századtól, amelyek gátolják a tőkefelhalmozás tiszta formában történő jelentkezését. A feudális rend megszilárdulását a XVII—XIX. század közötti időszakban két körülmény is elősegítette. 1. Az örökös jobbágyrendszer (kreposztnyicsesztvo), amely a XIV—XVI. században csak egyike volt a feudális viszonyoknak, a XVI. század végétől a XIX. század derekáig ezek meghatározójává vált. 2. Az északi és déli peremterületek kolonizációjának lehetősége egyrészt módot adott az idetelepülő jobbágyok révén afeudális rendszer kiterjesztésére, másrészt felemésztette a feudális viszonyok felbomlásának eredményeit a központi területeken. A parasztoknak az örökös jobbágyságból fakadó lakóhelyhez és földesúrhoz láncoltsága akadályozta a városok s ezzel a munkamegosztás fejlődését. Az említett körülmények fékező hatását a feudális viszonyok felbomlásában a szovjet történészek egyöntetűen elismerik. Egyetértenek abban is, hogy Oroszországban a jobbágyrend viszonyai között nem volt lehetőség a kapitalizmus elemeinek viharos fejlődésére. Mégis a fejlettség színvonalát, az új elemek mértékét tekintve igen nagy különbségek vannak egyes történészek nézetei között. Az eredeti tőkefelhalmozás kezdeteit egyesek a XVI. századra, mások a XVII. század második negyedére, ismét mások a XVIII. század hatvanas-hetvenes éveire teszik. Volkov, amint mondtuk, a második álláspont képviselője, s azt próbálja bizonyítani, hogy az első és harmadik időpont hívei vagy túlbecsülik a fejlődés új elemeit a XVII. század előtti időben, vagy lebecsülik még a XVII. században és a XVIII. század első felében is. Túlértékelés történt Volkov szerint a „bérmunkáról" bérért dolgozókról szóló XV—XVI. századi adatok értelmezésében. Oroszország nyugati kereskedelmét — mint ismeretes — a Hanza kereskedői tartották kezükben. Az ország belsejébe áruikat azonban csak oroszok segítségével szállíthatták. A nem egyszer testületekbe, korporációkba tömörülő révészeknek, fuvarosoknak monopóliumuk volt a Hanza áruinak szállítására az ország belsejébe. Ezek a szállításban tevékenykedő polgárok szerződéses viszonyba kerültek a Hanza kereskedőivel, s a korabeli forrásokban ,,bérmunkás"-ként szerepelnek.