Századok – 1972
Tanulmányok - Zimányi Vera: A nagymartoni kerület gazdaság- és társadalomtörténete a XVI. századtól 1768-ig 5/I
A NAGYMARTONI KERÜLET GAZDASÁG- ÉS TÁRSADALOMTÖRTÉNETE 11 i század közepe táján a Fertő-tó vidéki összes szőlőknek csaknem a fele Sopron, Bécsújhely, Bruck és Hainburg polgárainak kezében volt.15 A XVI. század második felében a szőlőművelés új lendületet vett, párhuzamosan a népességnövekedéssel.18 Azonban hogy itt nem csupán a jelentős anyagi hasznot biztosító bortermelésbe való fokozottabb bekapcsolódásról van szó, hanem az ipari fejlődés korlátai miatt általában a mezőgazdasági termeléshez való fokozottabb visszatérésről, arra mutat a Sopron városán belül városi polgárok által birtokolt majorok egyre növekvő száma. A városi adókönyvek tanúsága szerint az 1570-es években 17, az 1590-esekben 33, az 1630-as években 37 ilyen városon belüli majort írtak össze (a város mint testület két saját majorján kívül); ez a szám csak az 1680-as években esett vissza 27-re, de nem az ipari tevékenység előtérbe kerülése miatt, hanem — a városi adókönyvekben tükröződő — általános elszegényedés következtében. Hasonló pótlékszerepet tölthetett be a szőlővásárlás a bécsújhelyi kereskedők számára is. Mindezeket a körülményeket szem előtt kell tartanunk, ha a Sopron és Bécsújhely között fekvő nagymartom kerület gazdaság- és társadalomtörténetét kívánjuk vizsgálni. A két várost sűrű úthálózat kötötte össze, amely mind az általunk vizsgált vidék falvain keresztül haladt. A legfontosabb ezek közül kétségtelenül a Bécsújhelyről Pecsenyéden, Tormafalun és Zemendorfon át Sopronba vezető út volt, de ugyancsak jelentős volt a Bécsújhely—Sau er -brunn - Nagymarton - Sopron útvonal is. E vidéknek a parasztsága a XV. század közepén virágzó, nagy városokat látott el élelemmel. A parasztság anyagi helyzetére igen kedvező hatással van, ha gabonát, és egyéb, távoli szállítás esetén nem kifizetődő élelmiszert közeli városok piacain adhat el. Ez a lehetőség a középkor óta nyitva állt a fraknói uradalom jobbágyai előtt. De még ennél is sokkal nagyobb hasznot jelent, ha a parasztság a távolsági kereskedelembe tud bekapcsolódni. Ezt pedig csak két termékkel: a borral és az állatkereskedéssel teheti. Vidékünk lakossága — természeti adottságainak О О megfelelően — a borkereskedelembe kapcsolódott bele. Mindez igen korán lehetővé tette a parasztságnak az árutermelésben való részvételt, s ezen keresztül meglehetős anyagi jólétet biztosíthattak maguknak. A szőlőműveléssel, amely e terület lakosságának a legfőbb bevételi forrást jelentette, e tanulmány keretében részletesen nem foglalkozunk, itt csupán annak igen nagy fontosságára hívjuk fel a figyelmet. Nemesek és parasztok, magyarországi és osztrák városok polgárai versengve igyekeztek maguknak minél jelentősebb szőlőbirtokot szerezni. A bort részben saját fogyasztásra, részben a gyengébb minőségűt a saját szőlővel nem rendelkező falvakban való eladásra, kocsmákban való kimérésre, a legjobb fajtákat pedig külföldi exportra, ill. sziléziai, morva, cseh, lengyel és osztrák kereskedőknek való eladásra termelték. E vidék bortermelése olyan jelentőssé vált, hogy a középkorban fontosságban megelőzte a tokaji bortermelést, a XVI —XVII. században pedig közvetlenül az után következett. A bortermelés természetesen a parasztoknak sokkal nagyobb jövedelmet, jólétet biztosít, mint a gabonatermelés, a tehetős parasztság viszont sokkal nagyobb vásárlóerőt képvisel, sokkal ösztönzőbben hat a környező városok iparára is, mint a szegény vidékek földhözragadt parasztsága. 15 Harald, Prickler : Zur Geschichte des burgenländisch-westungarischen Weinhandels in die Oberländer Böhmen, Mähren, Schlesien und Polen. Zeitschrift für Ostforschung, 14. Jahrgang, 1966, Heft 2, 3 und 4. 299. 1. 16 Uo. 299. 1.
