Századok – 1972

Folyóiratszemle - Kertman; L. Je.: A történeti szituációk törvényei 223/I

224 FOLYÓIRATSZEMLE Kertman az általánosítás különböző fokát tükröző törvényszerűségek össze" hasonlításával kísérli meg a szituációk törvényeinek feltárását. Leninnek a forradalmi helyzetről, mint történeti szituációról szóló tanítását az egyenlőtlen fejlődés törvényével állítja szembe. A forradalmi helyzet törvényére az jellemző, hogy a következmény — a forradalom győzelme — a szituációtól függ, s a következmény csak akkor realizálódik, ha a szituáció minden fontosabb ismérve adott. Az egyenlőtlen fejlődés törvénye ezzel szemben — mint formáció-törvény — feltétlen érvényű. Érvényesülése nem a konkrét szituációtól függ, hanem a kapitalista fejlődés velejárója. Esetünkben az egyenlőtlen fejlődós törvényének feltétlen jellege és az absztrakció magasabb foka lényeges, valamint az, hogy csak egy formációra vonatkoztatható. A forradalmi helyzet törvénye viszont esetleges, feltételes jellegű, s bár több formációban is érvényesülhet, konkrét történeti jellege a lényeges. Ez utóbbival magyarázható, hogy minden szituációban alternatívák vannak —- az osztályerőviszonyok alakulásától függően—, s ez a körülmény helyezi előtérbe a céltudatos cselekvés fontosságát a történelmi folyamatokban résztvevő osztályok, pártok, személyiségek részéről. Különösen világosan érvényesült ez pl. Oroszországban 1917 koraőszén, amikor az osztályerőviszonyok gyors változása a szituáció állandó elemzését tette szükségessé a döntő láncszem elvének megfelelően. Foglalkozik még a szerző egy formáció-szituáció törvénnyel, amely a polgári forradalmak befejezettségével kapcsolatos. Azt a tételt vizsgálja, miszerint a polgári forradalmak, amennyiben csak a burzsoázia törekvései érvényesülnek bennük, befejezetlenek maradnak. Ennek oka, hogy a forradalmi eseményekben, különböző súllyal ugyan, de az alsóbb néprétegek is aktivizálódnak, érdekeik érvényesítésére törekednek, s ez óvatossá teszi a burzsoáziát az eredeti célok megvalósítása tekintetében. Ahhoz tehát, hogy ezek a célok végül is megvalósuljanak, a polgári forradalom túlhajtására van szükség, amit a tömegek (kispolgári, előproletár, paraszti vagy proletár) hegemón szerepre jutása biztosíthat. Ennél a szituáció-törvénynél is az esetleges, feltételes, alternatív jelleg domborodik ki. Befejezésül Kertman összefoglalja fontosabb következtetéseit. Megállapítja, hogy a történeti szituációk törvényei a társadalom fejlődóstörvényeinek külön típusát képezik. Alapjuk a szituációk tipológiai általánosítása, amelyet az osztályviszonyok azonos vagy hasonló jellegű volta tesz lehetővé. Fontos sajátosságuk, hogy nem a következmény elkerülhetetlenségét mondják ki, hanem csak lehetőségét vagy lehetetlenségét. Megemlíti továbbá, hogy nem csupán a lehetőségre utalnak, de tükrözik ennek a lehetőség-következménynek a fokát is az osztályviszonyok érettségétől függően. Végül konkrét történeti jellegüket hangsúlyozza, s rámutat, hogy a szituáció-törvény más jellegű, más szintű absztrakció terméke, mint pl. a formációk törvényei vagy az általános szociológiai törvények, s ezáltal a történettudomány speciális törvényszerűségei közé sorolható. (Voproszi Isztorii 1971. 1. sz. 55—68. I.) M. K. F. Werner : Nemzetek és nemzeti érzés a középkori Európában Talán a középkor történetével kapcsolatosan kell a legtöbb félreértést, téves elképzelést, előítéletet eloszlatnia a kutatásnak. K. F. Werner, a párizsi német történeti intézet igazgatója tanulmányában a koraközépkori nemzet*, nemzeti tudat és érzés vizsgála* A francia „nation" értelme nem olyan szűk, mint a magyar ,,nemzet"-é.