Századok – 1972

Tanulmányok - Zimányi Vera: A nagymartoni kerület gazdaság- és társadalomtörténete a XVI. századtól 1768-ig 5/I

A NAGYMARTONI KERÜLET GAZDASÁG- ÉS TÁRSADALOMTÖRTÉNETE 9 i kereskedőit is; erre mutat az a tény, hogy 1459/60-ban hirtelen lehanyatlott kereskedelmi tevékenységük.6 A nagymartoni kerülettől nyugatra fekvő másik, Sopronnál is jelentősebb város, Bécsújhely, ugyancsak virágzó fejlődést élt át a XV. század folyamán. Othmar Pickl szerint Bécsújhely III. Frigyes császár alatt élte virágkorát, aki 1440 és 1470 között — rövid megszakításoktól eltekintve majdnem állandóan itt székelt.7 A város, amelynek lakossága a XV. században a 7 — 8000 főt is elérte,8 kereskedelmi kiváltságok sorát szerezte meg, amelyeket Mátyás király is nemcsak megerősített, hanem újakkal is kibővített. A vámmentességet az uralma alatt álló valamennyi országra kiterjesztette, Magyarországon kívül Csehországra, Morvaországra és Sziléziára is, és a bécsújhelyiek panaszára 1488-ban meghagyta a magyar vámszedőknek, hogy e város polgárai épp úgy, mint a budai polgárok, egész Magyarországon minden szolgáltatástól mentesek legyenek. Ez a rendelkezés a Magyarországra irányuló és onnan jövő bécsújhelyi kereskedés számára nagy jelentőségű volt, és feltétlenül hozzájárult a Csehországgal, Morvaországgal és Sziléziával folytatott kereskedelem fellendüléséhez is. E széleskörű szabadságok és kereskedelmi privilégiumok folytán Bécsújhely a Bécs és a Mura közötti területnek a helyi piacot meghaladó központjává, valamint a Magyarországgal folytatott kereskedelem igen fontos lerakodóhelyévé vált. Ez utóbbi ugyanis egyáltalán nem csak Bécsen keresztül zajlott, mint ahogy azt idáig feltételezték. Üzletkönyveink világosan mutatják, hogy Bécsújhelynek a Magyarországgal folytatott kereskedelem terén betöltött jelentőségét idáig kétségtelenül erősen alábecsülték.9 A város jelentőségét még külön növelte az a tény, hogy a stájer vasnak Magyarország felé közvetítője volt. Bécsújhely a Semmeringen keresztül szállított vordernbergi vasnak lerakóhelye is volt. Innen kiindulva látták el stájer vassal a Wienerwald alatti vidéket, Nyugat-Magyarországot, és ezenfelül, mint azt a polgárok végrendeletei mutatják, Morvaországot is. Ez a szoros kapcsolat a stájer vassal számottevő előnyt jelentett.10 Azonban 1490 után az osztrák városokban is megfigyelhető a délnémet tőke erős előnyomulása,1

1

amely még Bécs háttérbe szorulását is maga után vonta. Pénzkrízisek és infláció, s az ehhez járuló politikai katasztrófák a XV. század második felében megsemmisítették Bécs jólétét és megakadályozták nagyobb vagyonok képződését éppen olyan időszakban, amelyben különösen a délnémet kereskedővárosokban hallatlan gazdagság halmozódott fel. Ennek az lett a természetes következménye, hogy az osztrák, és különösen a bécsi kereskedők szükségszerűen alul maradtak a nagy felnémet kereskedőházak tőkeerejével szemben. Bécs így már 1506-ban kénytelen volt a külföldi kereskedőknek megengedni az egymás közötti közvetlen nagykereskedelmet. A felnémet tőkének erős előretörését a XVI. század elején nem csupán a DunaeUo. 110—111. 1. Kováts Ferenc: Városi adózás a középkorban (Pozsony, 1900) c. munkáját idézi az 1459—60. évi csőddel kapcsolatban. ' Othmar Pickl: Das älteste Geschäftsbuch Österreichs. Graz. 1966, 36. 1. 8 Uo. 36. 1. Idézi Fritz Bodo-nak 1. sz. jegyzetünkben említett, Wiener Neustadtra vonatkozó tanulmányát. 9 Uo. 40—41. 1. 10

Uo. 44. 1. 11 Makkai László: Die Hauptzüge der wirtschaftlich-sozialen Entwicklung Ungarns im 15—17. Jh. Studia Historica 53 (La Renaissance et la Réformation en Pologne et en Hongrie. 1450—1650.) Bpest. 1963. 44. 1.