Századok – 1972

Történeti irodalom - März; Eduard: Österreichische Industrie- und Bankpolitik in der Zeit Franz Josephs I. (Ism. Ránki György) 203/I

174 TÖRTÉNETI IRODALOM 203 hogy a magyar kiadók bevezetőként adják Andrej Ivanovics Jerjomenko, a Szovjetunió marsallja, a Sztálingrádi Front volt parancsnoka tanulmányát Wieder könyvének jelentőségéről. Igaza van Jerjomenkónak, hogy a könyv megmutatja: „a nyugatnémet lakosság szóles rétegeiben többen is helyes következtetésekre jutottak a Volga menti német katasztrófa után, ós elutasítják az agresszió és a revans kalandorpolitikáját." HORVÁTH MIKLÓS EDUARD MÁRZ: ÖSTERREICHISCHE INDUSTRIE- UND BANKPOLITIK IN DER ZEIT FRANZ JOSEPHS L (Wien, 1968. 384 1.) OSZTRÁK IPAR- ÉS BANKPOLITIKA I. FERENC JÓZSEF IDEJÉBEN Az ismert osztrák bank- és gazdaságtörténész három feladatot tekint átfogó monográfiája célkitűzésének: az iparosítás XIX. századi etappjainak bemutatását, a gazdaságpolitikai koncepció méltatását és kritikáját, végül a bank- és pénzügypolitikai eszközök beható vizsgálatát. März könyve bizonyos mértékig az Osztrák-Magyar Monarchia legbefolyásosabb hitelintézetének, a Credit Anstaltnak történeti feldolgozásához kapcsolódik, s ezzel már utaltunk is a munka erényeire és fogyatékosságaira. Erényeit elsősorban az osztrák gazdaságtörténeti irodalom (könyvészet és sajtóanyag) eddig legszéle'sebb feldolgozásában, a Credit Anstalt története beható és részletes ismertetésében, sőt azt is mondhatnánk feldolgozásában, s új, jelentős, eddig jórészt ismeretlen levéltári anyag feltárásában kell megjelölnünk, nem hallgatva el a szerző figyelemreméltó közgazdasági szaktudását, elemzőképességót, a gazdasági teória és mindennapi banktechnikai gyakorlat összefüggéseiben való jártasságát, átfogó szemléletét, marxista iskolázottságát. Hibái, hogy a Credit Anstalt vezető szerepéből kiindulva, szinte az egész monarchiai fejlődést ezen aspektusból tárgyalja, hogy a lasser faire elmélet és centrális gazdaságpolitika dialektikája elmellőzésében, a Monarchia gazdasági fejlődésében, a magyarországi fejlődést nem megfelelően tárgyalja, sőt az ide vonatkozó irodalmat nem elég mélyen ismerteti. März az 1848-as forradalomnak döntő jelentőséget tulajdonít az osztrák gazdaság és társadalom fejlődésében. Határozottan leszögezi, hogy 1848-ig alapjában feudális államról volt szó, melyben a kapitalista árutermelés csak alárendelt szerepet játszott. Ugyanakkor kiemeli a neoabszolutista rezsim rendkívüli szerepét, megteremtve a kapitalista fejlődéshez szükséges jogi és intézményes bázist. Abból a kaotikus, fejletlen gazdasági állapotból, melyben az osztrák gazdaság 48-ban volt, s melyet März a feudális tradíciókhoz ragaszkodó nagybirtok uralmával, a kisipar ós a nagyipar egészségtelen arányával, a városi fejlődés és a közlekedés gyengeségével jellemez, pusztán a jogi intézkedések nem teremtették volna meg a fejlődés feltételeit, ha a modern közlekedés és hitelrendszer kialakulása nem vette volna kezdetét. Az osztrák hiteléletet 1848-ig a nagyvagyonú, tekintélyes privátbankok uralták, zömmel az állami hitelszükségletek kielégítésén és vezető nagybirtokosok pénzügyleteinek lebonyolításán fáradozva. Rövidlejáratú hitel, a kereskedelemnek és bizonyos fokig az iparnak ez az éltető eleme szinte teljesen hiányzott. Az 50-es években a Niederösterreichische Escompte Gesellschaft ós a Banca Commerciale Triestina részben ezt elégítette ki, a Credit Anstalt viszont ezen túlmenően az egész gazdasági élet hiteligényeinek ellátására törekedett. Valójában azonban a 70-es évekig sem tudták az osztrák gazdasági fejlődés gyengeségeit ilyen úton leküzdeni. März az eddigi gazdaságtörténelmi irodalomra hivatkozva természeti ós történelmi okokkal magyarázza Ausztria elégtelen gazdasági fejlődósét, az előbbi alatt mindenekelőtt a kedvezőtlen nyersanyag- és közlekedési helyzetet, az utóbbi esetében