Századok – 1972

Történeti irodalom - März; Eduard: Österreichische Industrie- und Bankpolitik in der Zeit Franz Josephs I. (Ism. Ránki György) 203/I

174 TÖRTÉNETI IRODALOM 204 a feudális múlt elégtelen leküzdését emelve ki. A szerző azonban még egy faktort emel ki* pontosabban tesz hozzá a korábbi megállapításokhoz, nevezetesen az osztrák állam gaz" dasági és pénzügyi politikáját. März véleménye szerint az uralkodó — a Nyugatról átvett — liberalizmus Ausztriában sajátos módon (österreichische Prägung) jelentkezett, kísérletet téve a kapitalizmus érdekeinek a nagyagrárius, nehézipari és kisipari érdekekkel való összeegyeztetésére. Mindez igen sajátos gazdaságpolitikai ellentmondásokhoz vezetett, nem utolsósorban az adórendszerben és más fiskális intézkedésekben. Az ezüst ázsió ennek a pénzügyi ellentmondásnak, valamint a Monarchia katonai ós politikai szempontból még érvényesülő, de kevés gazdasági realitással bíró nagyhatalmi helyzetének volt a következménye. A gyógyulás nagyjából a 70-es években kezdődik, de az ipari befektetések színvonala továbbra is alacsony, a bankok igazi fordulata az ipar irányába csak a századforduló körül történik. März utal arra, hogy a bank és ipar összefonódása Ausztriában két sajátosságot mutat: 1. egybeesik az osztrák nagyipar keletkezésével, 2. kimondottan a Hochfinanz jegyében áll. A feltételezés, hogy „a nagybankok sehol sem töltöttek be olyan döntő szerepet a gazdasági életben, mint Ausztriában", aligha tekinthető azonban bizonyítottnak., Bár a szerző véleménye szerint is az 1895—1914 közötti időszak a legkedvezőbb az osztrák gazdasági fejlődésben, egészében a Dunai Monarchia a háború küszöbén még alacsonyan fejlett ország, melynek legfeljebb egy negyede tekinthető iparosodottnak. Fiskálizmus, protekcionizmus és nemzeti konfliktusok hármasságában jelöli meg továbbra is a gazdasági fejlődés fő hátráltatóját. Nagyjából ezekben lehet összefoglalni März koncepcióját, — ezt különösen megkönnyíti a könyve utolsó fejezeteként elhelyezett Schlussbetrachtungen. A könyv gazdag anyaga beható ismertetésétől s számos részletleírás értékelésétől ez alkalommal el kell tekintenünk. Elegendő ezúttal számos olyan gazdaságtörténeti tény és esemény egyszerű leírására utalni, melyben a szerző a Credit Anstalt levéltáraiban elfekvő dokumentumok tüzetes vizsgálatára alapozza fejtegetéseit; ilyenek: a Credit Anstalt alapításának története és ábrázolása, az első vasútépítések történetének részletes leírása, a Credit Anstalt üzleti vállalkozásainak rószletekbemenő ismertetése, bank- és hiteltevékenységének analízise, s végül, de nem utolsósorban mindezekkel kapcsolatban jónéhány új kérdés és tény megmozgatása, mely elsősorban a magyarországi gazdasági fejlődés történetét — mindenekelőtt a vasútépítést — érinti. Mindez érdemlegesen gazdagítja ismereteinket a Monarchia gazdaságtörténetével kapcsolatban, így értékes elemeit alkotják a Monarchia még megírásra váró egységes gazdaságtörténetéhez. Mint ahogy az 1873-as válságra, a konjunktúra-ciklusokra vonatkozó adatok és a hosszú és rövidtávú ciklus és tőkemozgások felvázolása is érdemleges segítséget és kiindulópontot nyújt további munkálatok számára. März munkájának olvasása után minden fontos részleteredmény ellenére a Monarchia gazdasági fejlődésének jónéhány alapvető kérdése maradt megválaszolatlan. Ipari és bankpolitika, hirdeti a könyv címe. Mit értünk ezen a liberalizmus korszakában? Allami gazdaságpolitikát, vagy a bankok iparpolitikáját, illetőleg a bankok és az ipar közötti kapcsolatok alakulását? März, úgy tűnik, ezt nem tisztázza egyértelműen, midőn az iparfejlődés akadályaként a protekcionizmust és a rossz pénzügyi politikát tünteti fel. Úgy tűnik, az előbbire gondol, könyvének egésze viszont inkább az utóbbi témát tárgyalja. Tézise a bankok különleges szerepéről a Gerschenkron-féle modellben Ausztriát a német és kontinentális változatban helyezi el, az állami beavatkozás számonkérése viszont a Gerschenkron-modell kelet-európai fejlődési útját feltételezi. Függetlenül attól, hogy igaza volt-e Gerschenkronnak, vagy sem, modelljének logikája tagadhatatlan, s nála az állam mint döntő gazdaságfejlesztő faktor ott lép fel, ahol a bankok nem képesek ezt a funkciót betölteni. März viszont egész könyvével azt bizonyítja, hogy Ausztriában képesek voltak. Nem egyértelműen meg-