Századok – 1972
Történeti irodalom - Wieder; Joachim: A volgai katasztrófa (Ism. Horváth Miklós) 201/I
174 TÖRTÉNETI IRODALOM 202 Cáfolhatatlan tényekkel ós ellentmondástól mentes, logikai érveléssel bizonyítja, hogy Mannstein és Paulus is teljes mértékben felelősek voltak a volgai katasztrófáért; de a fő felelős Erich von Mannstein tábornagy. Ő volt a parancsnoka a „Don" hadseregcsoportnak, amelyhez Paulus 6. hadserege tartozott. A hadseregcsoport parancsnoka önként vállalta a keleti arcvonal déli seregeinek irányítását. Mannstein mindenki másnál alaposabban áttekinthette a szovjet—német arcvonal déli szárnyán előállt helyzetet. Ebben az időben a csakugyan tehetséges hadvezérnek szinte korlátlan tekintélye volt Hitler előtt. Megmenthette volna a Volgánál körülzárt csapatokat a megsemmisüléstől; akár úgy, hogy idejekorán visszavonja őket, akár pedig úgy, hogy engedélyezi a kapitulációjukat. De Mannstein egyiket sem tette, és szándékosan pusztulásra ítélte a 6. német hadsereget. Wieder joggal állapítja meg, hogy Mannsteinben is, Paulusban is a német tiszti kaszt egyik exponensét kell látnunk. „Nevelésüknek és környezetüknek termékei voltak... Mint Hitler akaratának lojális teljesítői és ugyanakkor a diktátor áldozatai is, túlontúl sok embert jelképeznek. Jelképezik azokat, akiknek hozzájuk hasonlóan lehetőségük és kötelességük is lett volna mást tenni, mint amit tettek." Mégis egy lényeges dologban Paulus — írja a továbbiakban a szerző — eltér tábornok kollégáinak többségétől, nem utolsósorban von Mannstein tábornagytól: fenntartás nélkül elismerte felelősségét, sőt későbbi felismerései és következtetései során szükségesnek tartotta kimondani, hogy helytelen úton járt. Könyvének második részében a szerző lelkiismeretesen vizsgálja az egész náci Németország politikai, gazdasági és katonai vezetésének háborús bűnösségét. Véleménye szerint ugyanis „aki a volgai tragédiát tisztán katonai eseménnyé próbálja szűkíteni, az semmiképpen sem tudja helyesen megítélni a történteket." Nem utolsósorban ezért bírálja Mannstein 3 és Paulus4 emlékiratait. Mint rámutat, a sztálingrádi csatában a „véghez vitt tettek és az elkövetett mulasztások, a jó ós gonosz cselekedetek mind-mind együttvéve sűrített drámáját alkották a német nép egész sorsának. Mindaz, ami ott történt, jelképes összefoglalása volt a nemzet tévútjának: hódítás és álnokság, a saját erő túlbecsülése és fanatizmus, a végzetes törekvések és haszontalan tiltakozások, az engedelmesség és a tengernyi lelkiismereti konfliktus, hazug ígéretek és naiv bizalom, az önfeláldozó kötelességteljesítés és az erényekkel való visszaélés, a demagóg propaganda ós az emberi méltóság megalázása. Es az állampolgári felelősség helyett mindenütt militarista beállítottság és szolgai szellem, s egy fatális szükségszerűséggel katasztrófára vezető eseményláncolat közepette mindenütt bűn és végzet." Az e sorokból is jól kitűnő, az erkölcsi felelősséget mólyen átérző felfogása alapján rendkívül meggyőzően és vádlóan veti Mannstein szemére: „csak nem gondolja a tábornagy, hogy Sztálingrádnál és általában az elmúlt háborúban szent ós igaz ügyért küzdöttünk? !" A Mannstein emlékirataiban kifejeződő felfogással Seydlitz5 erkölcsi fölényét szembesíti, akinek magatartásában, gondolkodásában Petershagenóhez, „A lelkiismeret lázadása" című ismert könyv írójához hasonló motívumokat lát. Joachim Wieder könyvét a kegyetlen őszinteség, a történelmi hűség, saját nemzett és az egész emberiség haladásáért érzett alkotó aggodalom jellemzi. A szerző műve értéke, jelent mind a szakembereknek, mind a szóles olvasóközönségnek. Emeli a könyv értékét 3 Erich von Mannstein: Verlorene Siege. Bonn. 1955. 1 Friedrich Paulus: „Ich stehe hier auf Befehl!" — Lebensweg des Generalfeldmarschalls Friedrich Paulus. Mit den Aufzeichnungen aus dem Nachlass, Briefen und Dokumenten, herausgegeben von Walter Görlitz. Frankfurt a. M. 1960. 5 Seydlitz: Die Beurteilung der Lage der 6. Armee im Kessel von Stalingrad am 25. XI. 1942 és Seydlitz kiadatlan feljegyzései.
