Századok – 1972

Történeti irodalom - Kovačević; Desanka: Trgovina u srednjovjekovnoj Bosni (Ism. Vas Előd) 197/I

174 TÖRTÉNETI IRODALOM 198 1281-ben: 95 eladott és 45 megvett, 1282-ben: 78 eladott és 38 megvett, 1300-ban: 32 eladott és 14 megvett, valamint 1301-ben 15 eladott és 8 megvett rabszolga. II. Stjepán bán állandóan terjeszkedett, közvetlen kapcsolatba kerül a tengerparttal, és Hum országot foglalja el. E terjeszkedés a kereskedelem fejlődésére nagy hatással volt, mivel közvetlen kapcsolat jött létre a tengerparti városokkal. így 1332-ben Ragusa kereskedőinek tevékenységét újra szabályozza II. Stjepán bán, valamint most már a traui kereskedők is kapnak szabad kereskedésre jogot. Ezenkívül Sebenico és Spalato városok is kereskedelmi kapcsolatokat létesítenek Boszniával. Ebben az időben kezdik meg Boszniában a színesórcbányák feltárását és megművelését. II. Stjepán a traui kereskedőknek adott chartában már az ezüstkivitelt is engedélyezi. Ezek az új termékek a bosnyák kereskedelem struktúráját nagy mértékben módosítják. A rabszolgaexport folytatódik, utána a gabonafélék, lovak és viasz kivitele következik. A legfőbb importcikk a só és a gyapottextil. E kereskedelmi cserék II. Stjepán bán korában, a XIV. század elején hirtelen kiterjednek. Megkönnyítette ezt, hogy a Neretva völgye, Hum országa és a Drijeva vidék Boszniához került. Az első kereskedelmi központok az ekkor feltárt bányáknál kezdtek kialakulni. E cserekereskedelem főleg a ragusaiak kezében volt, akik már Bosznián keresztül Szerbia ós Magyarország piacait is felkeresik. A kisebb bosnyák feudális urak megelégednek a kereskedők megsarcolásával. A bosnyák bán jövedelme viszont tetemesen megnövekszik: új bányák meghyitásával megjelenik az első bosnyák ezüstpénz (perper) és a vámjog is. A XIV. század közepén Boszniában állandó harcok folytak. A magyar királyok Boszniát szorosan magukhoz akarták vonni és bányáit megszerezni törekedtek. E harcban Ragusa mindig a magyar királyokat támogatta, így a bosnyák uralkodók békés viszony kialakítására kényszerültek. Tvrtko bán (később király) a raguzaiak kiváltságait többször is megerősítette, ezért neki Ragusa évi 2000 perpert fizetett. Trvtko idejében a bányatermelés gyorsan fellendült, különösen Bosznia középső és keleti részein, ahol 13 új bányát nyitnak meg. Az 1365 után megnyitott új bányák közül Fojnicaés Srebrenica volt a legjelentősebb, ez utóbbi többször került a magyar királyok kezére. A raguzaiak főleg az ólommal kereskedtek, nagy részét Velencébe továbbították. De Velence 1404 után közvetlen behatolással is kísérletezik a bosnyák gazdasági életbe, Ragusa azonban megőrzi elsőségét. Tvrtko király halála (1391) mélyreható változásokat hozott. Az eddig elfojtott tendenciák felszabadulnak, a feudális urak függetlenítik magukat: önálló kereskedelmi kapcsolatokat alakítanak ki, saját birtokaikon kiváltságokat adnak a raguzai kereskedőknek. A XV. század első felében már hitelbe árulnak a raguzaiak Boszniában: sót, textilt, bort, fűszert, és cserében ólmot, ezüstöt, rezet, vasat, viaszt és gabonaneműeket visznek ki. Üzleteket nyitnak a bánya- ós piachelyeken, a raguzai kézművesek is megjelentek, az így kialakult mintegy 13 raguzai kolónia autonómiát élvezett, saját magisztrátussal és consullal. Ezek közül Fojnica és Visoko voltak a legjelentősebbek. A bányákban kezdetben a bányászok maguk végezték az olvasztást is, ez a két művelet azonban a XV. század folyamán elkülönült. A bányászok általában hazaiak voltak, de az olvasztárok között voltak külföldiek, leginkább szászok, akiket Zsigmond magyar király telepített be. Az intenzív kereskedelmi cserék a hazai lakosság bekapcsolódását vonták maguk után, a XIV. század második felében a bosnyákok adósságai Ragusában globálisan 984 dukát és 6 perpert tettek ki. A raguzai kereskedőkkel társult vagy önálló bosnyák kereskedők 1400-tól 1408-ig globálisan 2601 dukát és 240 perper összegű adósságot csináltak. Ez az adósság már 1427-ben évi 4248 dukát és 428 perper volt. 1427 és 1435 között e kereskedők adósságai ismét növekedtek. Foca, Gorazde, Praca, Viáegrad, Visoko helységekből származó kereskedők adósságairól 1394 és 1451 közötti időből feljegyzések készültek