Századok – 1972

Történeti irodalom - Kovačević; Desanka: Trgovina u srednjovjekovnoj Bosni (Ism. Vas Előd) 197/I

174 TÖRTÉNETI IRODALOM 197 gyár revíziós külpolitika egészének. Az a körülmény azonban, hogy mindkét ország politikájának alakulását a német fasizmus kelet-európai térhódításának árnyékában szemléli, megkönnyíti számára a helyzetek reális számbavételét. A téma kidolgozásában a szerző teljességre törekedett, s ebben a törekvésében a lényeges ós kevésbé fontos adatok meglehetősen azonos elbírálás alá estek. A könyv helyenként túlságosan is részletező, nagyonis dominálnak benne a jegyzetek (néha éppen a fontos kérdések kerülnek jegyzetbe, holott a szövegben volna a helyük), az időrendi tárgyalás betartása sem erőssége az írónak. A tematikai tárgyalás gyakran jár azzal, hogy a szerző visszautal a korábban mondottakra, ami az ismételgetés benyomását kelti. Figyelembe véve azt, hogy egy tehetséges szerző első munkájáról van szó, ezek a szerkesztési fogyatékosságok nem esnek túlságosan latba, ha a monográfia erényeivel szembesítjük őket. A magyar—lengyel kapcsolatok legújabbkori történetében az itt tárgyalt szakasz a legmozgalmasabb periódust jelenti, s ennek első összefoglaló igényű, tudományos színvonalú feldolgozása Maciej Kozminski vállalkozó kedvét dicséri. KOVÁCS ENDRE DESANKA KOVACEVIÜ TRGOVINA U S RE DNO JVJE KOVNO J BOSNI (Sarajevo, Naucno Drustvo NR Bosne i Hercegovine. 1961. 216 1., 1 t. Djela Knjiga XVIII, Odjeljenje istorijsko-filoloskih nauka, Knjiga 13) KERESKEDELEM A KÖZÉPKORI BOSZNIÁBAN Nagy érdeklődéssel vettük kézbe Desanka Kovaöevic könyvét, amely arra vállalkozik, hogy Bosznia eddig még fel nem dolgozott középkori történetének gazdaságikereskedelmi struktúráját először rajzolja meg előttünk. Könyvében a bosnyák feudális állam kereskedelmével és bányaiparával foglalkozik, a XII. század végétől a XV. század közepéig. Különösen jelentős, hogy könyvét a dubrovniki (Ragusa) történeti levéltár eddig még fel nem használt okleveleinek bosnyák vonatkozású feljegyzéseire alapozza. A dubrovniki történeti levéltár anyagából leginkább a Diversa Cancellaria (1282—1815) közjegyzői okleveleit, a Débita Notariae (1280—1810), közjegyzői adósleveleit és a Testamente de Notarié (1283—1815), közjegyzői végrendeleteit használta fel. Ezenkívül még a velencei és más olaszországi levéltárak anyagának igen szórványos és hézagos átvételére következtethetünk. E levéltárak anyagát a szerzőnek jobban be kellett volna vonnia könyve forrásai közé. Bosznia első kereskedelmi kapcsolatait Ragusával a XII. század végén vette fel. Ragusa a legközelebbi nagy kereskedőváros volt, amellyel az ekkor alakuló bosnyák feudális állam uralkodója, Kulin bán, 1189-ben a legelső kereskedelmi szerződést kötötte meg. Kulin bán utóda, Ninoslav bán e kereskedelmi kapcsolatokat megerősítette, és négy újabb szerződésben Bosznia területén a kereskedelem teljes szabadságát biztosította a ragusai kereskedők részére. Ez a külkereskedelem vámjog nélkül, csupán a termékek cseréje szintjén bonyolódott le. Nincsenek pontos adatok az export- ós importárúkról, csupán az, amit a ragusai oklevelek említenek. Behozatalra elsősorban só, kivitelre pedig rabszolgák, nyersbőrök és viasz kerültek. Állandó piacoknak, kereskedelmi központoknak semmi nyoma sincs, így a kereskedelem csak a ragusai vándorkereskedők áruinak cseréjében merült ki. E kereskedelmi kapcsolatok viszont egészen Stjepan bán idejéig növekedtek. Ragusában a rabszolgák eladását felsoroló listákon csupán csak a „boszniai" megjelölés szerepel. E feljegyzésekből értesülhetünk a rabszolgakereskedelem évi mennyiségi tételeiről. Ezek