Századok – 1972

Tanulmányok - Zimányi Vera: A nagymartoni kerület gazdaság- és társadalomtörténete a XVI. századtól 1768-ig 5/I

8 ZIMÁNYI VERA hogy az emberállományban nincs lényeges különbség; a döntő eltérés a piacviszonyok tekintetében áll fenn. Amennyiben elfogadjuk, hogy a társadalmi munkamegosztás fejlettsége alapvető kihatással van az adott társadalom életére, úgy azzal a várakozással fogunk a fraknói uradalom életének a vizsgálatához, hogy ott a magyarországi átlagnál jóval fejlettebb társadalmi viszonyokat fogunk találni. A források tükrében ez a várakozásunk megerősítést is nyer. * A XV XVII. századi fejlődést alapvetően meghatározó tényező volt egyrészt a nemzetközi kereskedelmi útvonalak áthelyeződésének jól ismert ténye, ezen túlmenően azonban az az ennél is fontosabb jelenség, hogy a nemzetközi kereskedelem jellegében, árustruktúrájában is alapvető változások következtek be Európában: a súlypont a nagyértékű „levantei" fényűzési cikkekről kezdett mindinkább áttevődni a nagy tömegű közfogyasztási árukra. Tulajdonképp ekkor és ezáltal bontakozott ki a modern világgazdaság. E folyamat első időszakában még nem a tengerentúli gyarmatok, hanem Kelet-Közép-Európa országai kapcsolódtak modern világpiaci értelemben a nyugateurópai gazdasághoz: tömegfogyasztást szolgáló élelmiszerek exportjával és tömegfogyasztást szolgáló iparcikkek behozatalával.3 A magyarországi külkereskedelem legfontosabb exportcikkével, a szarvasmarhával azonban nem a kibontakozó modern típusú nemzetközi kereskedelem atlanti-parti központja felé irányult, hanem főleg a délnémet városok felé, amelyek maguk is kárvallottjai lettek a nemzetközi kereskedelmi útvonalak XV XVII. századi áthelyeződésének.4 A XV. század első fele azonban egyelőre még nagy fellendülést hozott a magyarországi városoknak. Sopronban 1420-ra a lakosságnak már 90%-a piacon vásárolta a gabonát, és kb. 25 — 30%-ot tett ki közöttük az iparos. Tehát igen komoly lépések történtek már a falu és város közötti munkamegosztás éles elkülönülése terén. Ugyancsak a XV. század elején megélénkült a délnémet tőke érdeklődése a magyarországi arany iránt, és ezért áruimporttal árasztotta el az országot. Erre mutat, hogy 1440 és 1460 között hatszorosára nőtt a külkereskedelmi forgalom Pozsonyban. Ilyen módon évi 200—300 000 aranyforint áramlott ki az országból.5 A külkereskedelem struktúráját nemcsak a nagyfokú passzivitás jellemezte, hanem az a tény is, hogy a behozatalnak több mint 90%-a kézműipari termék, és a kivitelnek még ennél is nagyobb százaléka agrártermék és nyersanyag volt. Ez az alapvető struktúra már a XV. századra kialakult, és beárnyékolta a további fejlődés perspektíváit. E korszakban jelentek meg a magyarországi városokban a nagykereskedői tevékenységet folytató polgárok, akik külföldre jártak bevásárolni, de tevékenységüket erősen korlátozta tőkeszegénységük. Tulajdonképpen hitelre vásároltak a német városok kereskedőinél, és így azoktól nagy fokú függésbe kerültek. A német kereskedők anyagi bukása magával rántotta a magyarországi városok 3 Pach Zsigmond Pál: A nemzetközi kereskedelmi útvonalak XV—XVII. századi áthelyeződésének kérdéséhez. Századok, 1968. 5—6. sz. 866., 879. 1. 4Uo. 887. 1. 5 Vö. Szűcs Jenő : Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon. Budapest, 1966, valamint Szűcs Jenő : Das Städtewesen in Ungarn im 16. und 17. Jh. Studia Historica 53 (La Renaissance et la Réformation en Pologne et en Hongrie. 1450—1650). Budapest. 1963. 100., 107—108. 1.