Századok – 1972

Történeti irodalom - Kożmiński; Maciej: Polska i Węgry przed druga wojną światową pażdziernik 1938–wzresień 1939 (Ism. Kovács Endre) 193/I

174 TÖRTÉNETI IRODALOM 196 végigkíséri egész 1939 márciusáig, amikor is a közös magyar—lengyel határ létrejöttével egy újabb, nem kevésbé sikertelen periódusa következik a lengyel politikának a magyar— román kérdésben. Kozminski könyve tehát azt szűri le, hogy még a látszólag legösszehangoltabb cél elérésének idején is külön haladt a két ország külpolitikája. Ebben a teljességgel negatív képben pozitívabb vonások csak 1939 tavaszától, Lengyelország fokozódó fenyegetettségének idejétől kezdve tűnnek fel. Ezt a szakaszt egyébként a magyar történetírás már részletesen tisztázta;. Kozminski is csak egy figyelemreméltóbb adattal teszi teljesebbé, nevezetesen a Horthynak Orlowski követtel 1939. május 26-án folytatott titkos beszélgetőséről készült követi jelentéssel, mely szerint Horthy a kormánnyal teljes egyetértésben biztosította a lengyel követet arról, hogy Magyarország területét nem engedi a Lengyelország elleni támadásra felhasználni. Ezt egészíti ki Csáky egy hasonló értelmű nyilatkozata Orlowskinak június 18-áról, valamint Becknek egy figyelemreméltó levele a lengyel hadsereg vezérkari főnökéhez, melyben (június 14-én) a magyar hadsereg fejlesztéséről nyilatkozik pozitívan. A magyar kormánynak a német kérésekkel szemben elfoglalt álláspontját Kozminski viszonylag pozitívnak tartja, és kiemeli, hogy Varsó többet, mint jóindulatú semlegességet, nem is várt Budapesttől; ezt egymagában is igen sokra értékelte, hiszen figyelembe vette mind a Németország felől Magyarországra nehezedő nyomást, mind pedig azt a tényt, hogy a magyar kormány ügyes lavírozó politikával kívánja elérni, hogy egy háború bármilyen kimenetele az ő számára előnyöket hozzon. A szabad kéz politikáját sem úgy értelmezi, mint a Lengyelország iránti rokonszenv önzetlen megnyilatkozását, hanem mint olyan szabadságot, mely adott esetben alku tárgya lehet. Aláhúzza Kozminski azt is, hogy a magyar kormány továbbra is két vasat tartott a tűzben, és semlegességével egy német vereség esetén a brit és francia kormánytól remélte azt, amit egy német győzelem esetén Hitlertől: Erdély visszacsatolását. A lengyel követi jelentés egyébként úgy láttatja a magyarországi közvéleményt, hogy itt túlnyomóan németellenes a hangulat, maga Horthy a háború kitörésének előestéjén Orlowski követ előtt felháborodással beszélt a német politikáról, és kifejezte csodálatát Lengyelország iránt. Végül figyelemreméltó a szerzőnek az a megjegyzése, hogy a Magyarországon átmenő vasúti szállítmányok már nem jelenthettek tényleges segítséget a németeknek, mert a háború közben eldőlt. Néhány nagyon méltányos oldal foglalkozik ezután a magyar lakosságnak az ideözönlő lengyel menekültek iránt tanúsított baráti fogadtatásával és azokkal az intézkedésekkel, melyekkel a hatóságok — a német intenciókkal ellenkezve — biztosították a lengyelek nyugodt életkörülményeit. A monográfia magyar olvasóját érthetően azok a részek érdeklik leginkább, amelyekben a szerző ismereteinket gazdagítja. Ilyen szép számmal található Kozminski könyvében. Érdemes utalni különösképpen a magyar—román viszony rajzára, ahol felhasználta a bukaresti román követi jelentéseket, ós olyan, általunk kevéssé ismert területre világított be, mint Beck 1938. évi bukaresti utazása. Részletesen tárgyalja a lengyel diplomáciának 1939 első felében a magyar—lengyel Treuga Dei létrehozására irányuló lépéseit. Különös figyelmet fordít a szerző a kárpátukrajnai belső viszonyok, az ottani politikai pártok, valamint a szlovák politika képviselői tevékenységének ismertetésére. Az ungvári, nagyszőllősi, kassai és pozsonyi konzulok jelentései sok adattal egészítik ki azt a képet, melyet a korszakkal foglalkozó magyar történészek (így Tilkovszky Lóránt) korábban munkáikban megrajzoltak. Kozminski könyvének elolvasása csak megerősítette azt a benyomásunkat, hogy a fiatalabb lengyel történésznemzedék elfogultságoktól mentesen, kellő történetírói érzékkel nyúl a diplomácia kérdéseihez. Megnyilvánul ez az előttünk fekvő munka higgadt tónusában, a mélyebb okok felfedésére irányuló analitikus szándékában. E higgadtság nem jelenti azt, hogy a történetíró felmentést ad akár a becki külpolitika, akár a ma-