Századok – 1972

Történeti irodalom - Kożmiński; Maciej: Polska i Węgry przed druga wojną światową pażdziernik 1938–wzresień 1939 (Ism. Kovács Endre) 193/I

174 TÖRTÉNETI IRODALOM 194 szóbanforgó korszak magyar—lengyel viszonyáról. Lényegesen kedvezőbb a kép, ha a magyar kiadványokat vesszük számon: a magyar külügyminisztérium iratait tartalmazó sorozat és más fontos iratgyűjtemények, velük együtt egy sor feldolgozás könnyíti meg az olvasó és a szakember számára a tájékozódást a Kozminski könyvében szereplő 1938/39-es évek magyar—lengyel politikai együttműködéséről és problémáiról. A lengyel szerző egyik jelentős feladata az volt, hogy ezeket a szétszórtan előforduló adatokat rendbe szedje, saját kutatásainak adataival szembesítse és kiegészítse. Szerzőnk természetesen nem érte be azzal, hogy magyar vonatkozásban csak a kiadott forrásokra támaszkodjék, hanem igen alapos feltáró munkát végzett az Országos Levéltár és a Hadtörténeti Intézet Levéltára külügyi vonatkozású anyagában, teljes egészében merített ezenkívül a varsói levéltárak és a prágai külügyi levéltár forrásaiból. E források zömét a követi jelentések és a követeknek adott utasítások teszik ki, emellett kellő súllyal szerepelnek a katonai vonatkozású adatok is, melyek ennél a témánál különösen sokatmondók. München után vagyunk, amikor a korábbi évek sok belső ellentmondását magában rejtő magyar—lengyel viszony az együttműködés konkrét formáját ölti, bekövetkezik Kárpát-Ukrajna megszállása, és létrejön a közös magyar—lengyel határ. Közben a nemzetközi politikában a fasiszta Németország vezetői már egy új világháború elé készítik a talajt. A magyar és a lengyel külpolitika kapcsolatai ennek az európai politikának a függésében szövődnek. A monográfia-író számára ez azzal a kötelezettséggel jár, hogy miközben a magyar—lengyel viszony lokális céljait követi nyomon, a kutatás körét mindig az egészre terjessze ki. Kozminski könyvében mind a forrásanyag gazdagsága, mind pedig a tárgyalási mód ennek a szempontnak a felismerésére utalnak. A széleskörű forrásanyagra felépülő és szinte már túl minuciózus jegyzetelési technikával készült tanulmány a hagyományos diplomáciatörténeti feldolgozási módot követi. Tehát a hivatalos kapcsolatokat, a kormányok szándékait, akcióit tárja fel, és a viszonylag szűk mederből nem szívesen lép ki. Nem foglalkozik a politikai életen belül meglevő pártok, csoportok, vagy akár egyes politikusok elgondolásaival, a sajtóval, az országok belső életében megmutatkozó külpolitikai koncepciók eltéréseivel. Ha hellyelközzel történnek is ilyen jellegű utalások, ezek inkább csak általános jellegű megállapítások. Persze igaz, hogy az országok egymáshoz való viszonyát végső soron a hivatalos politika döntötte el, így a szerzőnek elsősorban erre kell figyelmét összpontosítania. Mivel azonban a mi számunkra éppen a hivatalos állásfoglalások állanak tetemes számban rendelkezésre az egyes korábbi kiadványokban, e munkában sok ismétlésként ható részlettel találkozunk. Ez egyébként mindinkább jellemzi az egy körben mozgó diplomáciatörténeti tanulmányokat, s ezen majd csak a társadalmi összkép felé való haladás, a kül- és belpolitikai szempontok szervesebb egységének szempontja vezetheti túl a szerzőket. A könyben kirajzolódó kép egy rövid időszakaszban vizsgálja a magyar— lengyel viszonyt, de már elöljáróban is kitekintést nyújt a korábbi évek kapcsolataira, melyeket közös törekvések és egyben divergáló célok jellemeztek. Ezeknek a belső ellentmondásoknak a részletesebb kifejtésére a szerzőnek nincs nagy tere, mint ahogy a rövidre fogott visszatekintés e kapcsolatok hullámzó jellegét sem érzékeltetheti eléggé, a magyar és a lengyel politika belső tartalmát azonban Kozminski helyesen látja, mint ahogy a belőle adódó divergenciákra is kellőképpen utal. A lengyel külpolitika vonásai közül nem a területi status quo fenntartásának szem előtt tartását hangsúlyozza (jóllehet ez a magyar -lengyel egyetértés egyik fő akadályozója a korábbi években), hanem a becki külpolitika távolabbi célját: a „harmadik Európa" megteremtésének koncepcióját emeli ki, s ennek keretében juttat helyet a Kárpátok innenső oldala iránt megnyilvánuló lengyel érdeklődésnek s ami ezzel szorosan egybetartozik: a közös magyar—lengyel határnak. Hangsúlyozza továbbá e „harmadik Európa"-koncepciónak a német agresszió ellen irányuló