Századok – 1972

Történeti irodalom - Marksz–isztorik (Ism. Niederhauser Emil) 182/I

174 TÖRTÉNETI IRODALOM 191 oksági elvet, összekeverik a lényeget és a jelenséget, tagadják a történelemben megmutatkozó törvényszerűséget. A marxizmust azzal az ellentmondással vádolják meg, hogy ha a szocializmus törvényszerű, miért kell érte harcolni. A történeti jelenségeket egyedi módon akarják magyarázni. Tagadják a gazdasági-társadalmi formációk tényleges létét. A marxista fogalmak szerintük európai jellegűek, másutt nem használhatók. A gazdaság meghatározó szerepe csak a XIX. században érvényesült szerintük, ma a technika játszik ilyen szerepet. Rostow a gazdasági növekedéssel foglalkozó eklektikus elméletét próbálja a marxizmussal szembeszegezni. Mások a haladás fogalmát is tagadják, meg a jelenségek osztályjellegét. Osztályharc burzsoázia és proletariátus közt szerintük csak volt, ma nincs. Hamis osztály-fogalmakat használnak, a polgári szociológia hatása alatt. A kapitalizmust visszavetítik az ókorig. Gazdasági okokat hajlandók látni, ha azok a politikai okokat elfedik (így a gyarmatosítás célja csak a kereskedelem kiterjesztése volt szerintük, nem a hódítás és rablás). Mások személyi érdekekből próbálnak mindent magyarázni. Az állam osztály jellegét tagadják, vagy csak bizonyos időszakra ismerik el. Tagadják a forradalmat (az angol vagy a francia szerintük nem polgári forradalom), vagy éppen azonosítják a reformmal. Egyes forradalmak akadályozták a fejlődést. Szocialista forradalom csak gyengén fejlett országokban lehetséges szerintük. Megkülönböztetnek jakobinus és liberális forradalmakat, s csak az utóbbiakkal rokonszenveznek. Egyre inkább terjed a kapitalizmus új koncepciója, amely szerint a korai kapitalizmus bajai csak átmeneti jelenségek, nem jellemzők a kapitalizmusra. A mai bomlási tényezőket külső jelenségekkel magyarázzák. Magát a marxizmust csak az egyik XIX. századi eszmei áramlatnak tekintik, elmossák az utópikus és tudományos szocializmus közti különbséget, megpróbálják szembeállítani az ifjú és a későbbi Marxot, vagy a marxizmust kétértelmű tanként beállítani. Vagy azt bizonyítani, hogy csak válasz volt a korai kapitalizmusra, s azzal együtt meg is szűnik. Vagy úgy vélik, hogy a marxizmus a franciaországi viszonyokat abszolutizálta. Gyakran hivatkoznak arra, hogy Marx és Engels tévedtek a forradalom közeli voltának megítélésében. De erre már Lenin felelt azzal, hogy akkor is mérhetetlenül nagyobbak azoknál, akik tagadják a forradalmat. Rostow a marxista felfogást a korai iparosítással hozza kapcsolatba. Mások azzal érvelnek, hogy megszületése idején még alig volt proletariátus, tehát nem proletár elmélet. 111. mások szerint a munkások elfogadták abban a hitben, hogy a kapitalizmus elleni harc elmélete, holott csak a feudális maradványok ellen irányult, vagy a cárizmus és a porosz abszolutizmus ellen. Vagy csak a korai kapitalizmus elleni harc formájának tart ják, s a munkásosztály reformizmusát természetesnek veszik. Sőt van, aki szerint a forradalom a vallás helyetti ópium a munkásosztály számára. A leninizmust csak orosz sajátosságnak tekintik, s voluntaristának mondják. A neokolonialista történetírás pedig azt igyekszik bizonyítani, hogy a neokolonializmus egészen más, mint a gyarmatosítás. Kolonializmust és kapitalizmust igyekszenek élesen elválasztani, nehogy az egyik a másikat kompromittálja vagy fordítva. Az Európa-centrizmus helyett (amellyel a marxizmust vádolják) a kultúrák kölcsönhatása címén igyekszenek az európai fölényt megmenteni. Mindez együttvéve is arra mutat, milyen mély hatása van a marxizmusnak még ellenfeleire is. A burzsoázia nem tud komoly ellenérvet felvonultatni. Az egész kötet igyekszik tekintettel lenni a megjelenés ünnepi jellegére, ezért alig utal negatívumokra (pl. Marx ós Engels téves értékelései egyes konkrét európai események kapcsán), ennek jegyében viszont jobb lett volna, ha ebben az utolsó rovatban egy másik tanulmány éppen Marx pozitív hatását mutatta volna ki részletesebben, amire Csernyak csak utal. Hiszen az, hogy az ellenfelek sem tudják kikerülni Marxot, kétség, telen pozitívum, de érdemes lett volna ebben a témában is több pozitívumot keresni. Persze: ahogy az előszó is jelezte, a téma még távolról sincs kimerítve. A kötet egyes tanulmányai is inkább teendőket jeleztek, mint eredményeket. A kötet ugyan igen