Századok – 1972

Történeti irodalom - Marksz–isztorik (Ism. Niederhauser Emil) 182/I

174 TÖRTÉNETI IRODALOM 190 V. M. Dalin és N. I. Nyepomnyascsaja Marx könyvtárának történeti anyagát próbálják felmérni. A könyvek nagyrésze elveszett, mert Engels halála után a német szociáldemokrata párt nem törődött velük. A meglevőknél is Marx sok széljegyzete megcsonkult, amikor a könyveket újrakötötték. Csak néhány száz kötet maradt meg. 1849-ből megvan Marx könyveinek jegyzéke (abból válogatta ki,mit küldjenek utánaLondonba), ez igen szóleskörű. Sok munka var) a francia forradalomról. Megvannak az antik történetírók, Vico, Gibbon, Guizot, Thierry munkái, de kevés munka a német, angol és amerikai történetről. Vallástörténeti munkák, meg a szocializmus történetével foglalkozók, Campanella Napállamától kezdve. A londoni könyvtárból csak azokat a könyveket ismertetik, amelyekben Marx jegyzetei tanúskodnak róla, hogy használta, a korábbi könyvanyaghoz képest új az őskor és a gazdaságtörténet. Az angol pozitivistákból csak Draper volt meg, Buckle nem. Sok munka egyéb kontinensek történetéről. A szerzők olykor idéznek Marx lapszéli jegyzeteiből, amelyek gyakran elég nyersen foglalták össze Marx véleményét a szerzőről és mondanivalójáról. Részletesebben elemzik Gobineaunak a fajok egyenlőtlenségéről írt könyvét. Hogy Marx az ilyen munkákat is milyen lelkiismeretesen tanulmányozta, azt mutatja, hogy a II. kötet 509 lapja közül több mint 330 lapon van nyoma annak, hogy Marx olvasta. Több tucat jegyzete mutatja, hogy teljesen elvetette fajelméleti koncepcióját. A Marx-hagyatéknak ez a része még alapos feldolgozásra vár. L. Sz. Oamajunov Marx India gazdasági és társadalmi fejlődésével foglalkozó kronológiai jegyzeteit vizsgálja, amelyek a 664—1858 közti időszakra terjednek ki. Érdemes volna kikutatni, milyen munkákból készültek a jegyzetek. Nagyobbrészt politikai történeti tárgyúak, Marx nyilván a maga számára akarta tisztázni az indiai fejlődés vázát, de olykor elhatol a gazdasági és politikai szféráig, így érdekes megállapításai vannak a gyarmatosítók földadó-rendszeréről, amely egész új feudális osztályt hozott létre és a nép fokozott elnyomására vezetett. Az utolsó tematikai egység „Marx és a mai polgári történetírás" címen Je. В. Csernyak tanulmányát tartalmazza Marx és a polgári történetírás újabb áramlatai címmel. Bevezetőben megállapítja, hogy csak azokkal az irányzatokkal kíván foglalkozni, amelyek megpróbálkoznak Marx tételeinek a cáfolásával, ezen belül is а XIX—XX. századi nyugat-európai és amerikai történelem, a munkásmozgalom és a marxizmus története példáján. Előzetesen azonban mégis áttekintést ad a polgári történetírás fő fejlődési vonalairól а XIX. század utolsó harmadától kezdve, amikor ez a történetírás válságba került, bár kutatási technikája még továbbra is fejlődött, s az általa feltárt tényanyag is jelentősen megnőtt. Különösen a pozitivista történetírás került válságba. A „kathedraszocialisták" ebből azzal kerestek kiutat, hogy azt bizonygatták, a klasszikus politikai gazdaságtan csak ideiglenes viszonyok szülötte. Rickert és Windelband az egyszeri és megismételhetetlen kutatását jelölték meg célnak, Max Weber ideáltípusaival tudatosan a gazdasági-társadalmi formációk tanával szállt szembe, s követték Sombart és Dilthey. Az Októberi Forradalom utáni korszakban már általában kétségbevonták a történeti megismerés lehetőségét. Viszont számos polgári történészen kimutatható Marx hatása (pl. H. Berr és iskolája). Ma a polgári történészek már kénytelenek elismerni a marxizmus terjedését, de belső ellentmondásokat próbálnak felfedezni, sok elméleti tételt elismernek, hogy az „agitációt" visszautasíthassák. Sokan mégis önkéntelenül a marxizmus hatása alá kerülnek. Az osztályelemzés elterjedt volta ennek bizonyítéka. Butterfield szerint a marxizmus figyelmeztetés, hogy a történész ne szakadjon el a földtől. Az Annales c. folyóirat köre pl. a gazdasági fejlődós alapvető folyamatait vizsgálja, a rokon tudományok anyagát is széles körben kívánja felhasználni, de eredményeit elszakítja a társadalmi mozgalmak vizsgálatától. Az irányzat vezető képviselői, Braudel és Morazé elismerik, hogy az igazi modern történettudomány Marxszal kezdődik. A marxizmus ellenzői elvben elvetik az