Századok – 1972

Történeti irodalom - Marksz–isztorik (Ism. Niederhauser Emil) 182/I

174 TÖRTÉNETI IRODALOM 189 galmaival. Az 1860-as évekig úgy vélte, hogy az írek a munkásoktól kapják meg a szabadságot, később már éppen fordítva, úgy látta, hogy az angol földbirtokosok uralmát Írország biztosítja, tehát az ír szabadságmozgalom hozhatja meg az angol munkásosztály felszabadulását, ha megdönti a földbirtokosok uralmát. Marx mindig hangoztatta az angol munkásmozgalom európai kulcshelyzetét. Az 1870-es évek reformizmusát csak ideiglenesnek tartotta, tanúja lehetett még az 1880-as évek elején megindult új fellendülésnek. A. I. Molok Marxnak a Párizsi Kommünről adott értékelését, elsősorban a Polgárháború Franciaországban megállapításait összegezi. Összeveti Marx értékeléseit a Kommün sajtójával, amely nem látta oly világosan a Kommün lényegét. Marx számos forráshoz nem juthatott hozzá, ezért nem tért ki minden kérdésre (így pl. a Francia Nemzeti Bank pénzkészletének a kérdésére). Később is sok jegyzetet készített a Kommün lapjaiból, ezeket nem használta fel, lehet, hogy a Polgárháború új, bővített kiadását tervezte. Molok ismerteti a munka korabeli polgári visszhangját, és utal arra, hogy tanulságait (új államapparátus, a párt szerepe, a proletárdiktatúra) Lenin elevenítette fel. A következő tematikai egység címe „Marx kutatói laboratóriuma". Sz. Z. Leviova és I. M. Szinyelnyikova Marx kéziratos történeti hagyatékát veszik számba, vagyis azokat a munkákat, amelyek az új összkiadásba nem kerültek bele. Ezek zömmel kivonatok, jegyzetek. Három csoportba sorolhatók: 1. megjelent munkához készültek, 2. tervezett munkához készültek, 3. nem ismeretes, milyen céllal készültek (ilyen pl. az ír helyzetről készített jegyzetanyag, vagy a Kronológiai jegyzetek). Marx széles körből készített jegyzeteket, pártos megközelítéssel. Nem egyszerűen érdeklődésből, mint a polgári kritikusok hiszik. Ezek után a szerzők időrendben sorra veszik, milyen anyagból készített Marx jegyzeteket (a lábjegyezetekben mindig megadják a szóbanforgó munkák adatait). Már 1843-ban készített jegyzeteket, 1845—47 főképp a gazdaságtörténet érdekelte. Az 1850-es években publicisztikája szabta meg érdeklődését, 1851—54 a feudalizmus korszaka, az Európán kívüli kontinensek, a keleti kérdés álltak érdeklődése előterében. 1857—58-ból való valószínűleg egy kézirata az 1350—1760 közti európai külpolitikáról. A Herr Vogttal kapcsolatban 1848/49 és a nemzeti szabadságmozgalmak irodalmát jegyzetelte, Írország az Internacionálé miatt érdekelte. Az 1860—70-es évek fordulóján Oroszországgal foglalkozott sokat, mert innen várta az új forradalmat. A következőkben néhány kérdéscsoportra mutatják be Marx jegyzetanyagát és azt, milyen következtetéseket lehet ebből levonni. Az őskor vonatkozásában Maine könyvét kivonatolva a szerzővel szemben kimutatta, hogy nem a nagycsalád az alapvető közösség, hanem a nemzetség. Thierryt elemezve rámutat arra, hogy a polgárság és parasztság szövetsége csak 1789-ben valósult meg. Thierry osztálykorláta, hogy a harmadik rendet egyógesnek tartja. Capponi firenzei története kapcsán a pénz hatalmára mutatott rá. A lengyel fejlődést vizsgálva utalt arra, hogy a földközösség bomlása és a jobbágyság kialakulása általános jelenség. A XVIII—XIX. században a forradalmak életképességének a mutatója a lengyel kérdéshez való viszonyuk. Marx lengyel vonatkozású kéziratainak egy részét egyébként 1961-ben kiadták nyugaton (az egész anyag mintegy harmadrészét), de ezzel meg is hamisították az egészet, hiszen az ismétlések elkerülése ürügyén a kéziratok különböző változatait nem közölték. Poroszország történetével foglalkozva kicsinyes voltát emelte ki. Avenelnek a francia forradalomról szóló radikális könyvét (voltaképpen egyes történeti munkákról írt, önálló fejtegetésekké bővült ismertetések összegyűjtése) kedvelte, csak azt kifogásolta, hogy Avenel szerint a kommunizmus idegen a francia néptől. A spanyol fejlődéssel kapcsolatban kimutatja, hogy 1812-ben az alkotmány csak a kereskedő burzsoáziát érdekelte, a nagy tömeg számára közömbös volt. A kéziratok legfőbb tanulsága, hogy Marx mindig konkrét anyagon akarta bemutatni az általános törvényszerűség érvényesülését.