Századok – 1972

Történeti irodalom - Marksz–isztorik (Ism. Niederhauser Emil) 182/I

174 TÖRTÉNETI IRODALOM 188 lizmus gazdasági alapjait. Ekkor már születőben volt a proletárdiktatúra gondolata. A harmadik szakasz az 1840-es évek vége és az 1850-es évek eleje, ekkor ismeri fel Marx, hogy a polgári demokratikus és a szocialista forradalom határai változók. 1850-ben veti fel a permanens forradalom gondolatát, azzal, hogy ez hosszú lesz. A nemzeti mozzanatot is figyelembe kell venni, s felveti a szövetségesek kérdését. A burzsoá államapparátust szét kell törni. A proletariátusnak részt kell vennie minden forradalmi mozgalomban. A következő szakaszban a balos szektásság ellen fordul, úgy látja, hogy a gyarmati felszabadító mozgalmak a munkásmozgalom legjobb szövetségesei. Az ötödik szakaszban (1850-es évek vége, 1860-as évek) a kapitalizmus részletes elemzését összeköti a munkásmozgalom elemzésével. A Tőke I. kötete a munkásmozgalom enciklopédiája is, megmutatja fő fejlődési szakaszait. 1864 és az 1870-es évek eleje közt a legtevékenyebb Marx a nemzetközi munkásmozgalomban, ekkor dolgozza ki a proletariátus elvi állásfoglalását külpolitikai kérdésekben, a nemzeti felszabadító mozgalmak szerepét; ezek is adhatnak lökést a mozgalomnak. A proletár osztály öntudatot a szocialista tudat fokára kell emelni. Ekkor dolgozza ki a munkáspárt és a szakszervezetek elveit. A Párizsi Kommünben látja a proletárdiktatúra államformáját. Élete utolsó évtizedében a szocialista pártok tömörítése a feladat. Ekkor már jelentkezett a forradalmi áramlat mellett az opportunista (reformista és ultraforradalmár formájában egyaránt). Ekkor mutatja ki Marx, hogy a munkáspártnak taktikáját a körülményekhez kell igazítania. Az egyes országok munkásmozgalmát az egyenlőtlen fejlődésből kiindulva elemzi, kidolgozza a szocialista forradalom elméletét: ezt nem a párt, hanem az egész nép hajtja végre. Je. P. Kangyei Marx és a Kommunisták Szövetsége történetének problémáját világítja meg, erősen polemizálva különböző polgári kritikákkal. Ma/x a Szövetség történetével a Herr Vogtban és a Leleplezések a kommunisták kölni peréről c. munkáiban foglalkozott, mindkét esetben polémikus céllal. 1860-ban az Igazak szövetségével kezdi a történetet, ez válasz Vogtnak, aki Marxékat szűk csoportnak tekintette. Kimutatta a csoport nézeteinek változását. Weitlinget 1852-ben élesen elítélte, bár érdemeit másutt elismerte. Egyes nyugati állítások szerint Marx 1848 tavaszán önhatalmúlag feloszlatta a Szövetséget (hivatkoznak a kölni központi bizottsági tag Röser vallomására), ez azonban nem áll fenn, Marx és sokan mások gyakran hivatkoztak a Szövetség tevékenységére a forradalom idején. Röser valószínűleg azért vallott a feloszlatásról, mert a kölni per idején mások is így vallottak. Tény viszont, hogy a Szövetség a forradalom idején gyengült, sőt szétesett, vitána már csak politikai áramlatnak tekinthető. Marx ekkor ellentétbe került a Willich—Schapper-féle balos frakcióval, amely nem tudott a leverés után tájékozódni, és azonnal folytatni akarta a forradalmat. Marx nézetei a pártról ekkor még csak alakulóban voltak, ezért többféle értelemben használja a szót, néha szélesebben, mint áramlat megjelölését, de 1846-tól szűkebb értelemben is. A Szövetség célja a propaganda volt, az osztály kialakítása. 1852-ben a londoni Bizottság javaslatára feloszlatták, mert tagjai félproletárok nagyrészt, s az egész Szövetség már el is avult. De Marx ezzel a feloszlatással nem mondott le a munkáspárt létrehozásáról. V. E. Kunyina Marxnak az angol munkásmozgalomról kialakult véleményét vázolja fel. 35 évig élt ott, a tőkés állam típusát Angliában látta, tehát munkásmozgalmára vonatkozólag is nagy anyagot gyűjtött. A chartizmust az angliai sajátos fejlődés eredményének tartotta, úgy látta, itt lehetőség van a szocializmus békés győzelmére, mert nincs fejlett államapparátus. A régi felhasználható, de a győzelem után mindenképpen szükség lesz az erőszakra. Az 1848—64 közti fejlődést az Internacionálé Alapító Üzenetében áttekintve az angol példán mutatta be az elnyomorodást, de ugyanakkor a harc eredményeit a gyári törvényhozásban. Megmutatta az I. Internacionálé helyét a tradeunionok fejlődésében. I860 óta foglalkozott a munkásarisztokrácia kérdésével. Az ír példán mutatta be a munkásmozgalom bonyolult kapcsolatát más népek szabadságmoz-