Századok – 1972

Történeti irodalom - Marksz–isztorik (Ism. Niederhauser Emil) 182/I

174 TÖRTÉNETI IRODALOM 187 ország európai szerepe az 1840-es évek óta érdekelte. Csernisevszkijt eredeti gondolkodónak tartotta. Danyielszontól sok anyagot kapott, kijegyzetelte a legfontosabb munkákat is az 186l-es jobbágyreformról és következményeiről, erről cikket is készített, mintegy előtanulmányul a Tőke III. kötetének a földjáradékról szóló részéhez. Az orosz földközösség iránti érdeklődést az Internacionálén belül a földkérdés körül folyt viták magyarázzák. 1877 egy levélben utalt arra, hogy az eredeti felhalmozásról szóló megállapításai csak Nyugat-Európára vonatkoznak, nincs kötelező erejük mindenütt, s ha Oroszország folytatja az 1861 utáni utat (tehát a tőkés fejlődést), nagy lehetőséget mulaszt el. 1881-ben Vera Zaszulics megkérdezte Marx véleményét az orosz obscsina fejlődési lehetőségeiről. Marx négy változatot is készített a válaszról, az elsőben hosszan fejtegette, hogy a föld kisajátítása csak Nyugat-Európában következett be, Oroszországban az obscsina átalakulhat kollektív tulajdonná. De a közösségen belül már megvan az egyenlőtlenség, így csak a forradalom mentheti meg. A második változat ugyanezt fejtette ki rövidebben, azzal, hogy az obscsina pusztulása nem elkerülhetetlen. A harmadik a germán markával hasonlította össze, s kimondta, hogy az új rend kiindulópontja lehet. A végül elküldött negyedik variáns alternatívan vetette fel ezt a lehetőséget, ha az obscsina ki tudja küszöbölni a zavaró hatásokat. Az 1875—76-os adóbizottsági iratokat a differenciális földjáradékról írandó fejezethez akarta felhasználni, ezért részletesen kivonatolta. 1858—59-ben úgy látta, Oroszországban hasonló a helyzet, mint Franciaországban 1789-ben — ezzel túlbecsülte a nemesi forradalmiságot. Később arról írt, hogy Oroszország nagy társadalmi forradalom előtt áll, amely olyan kezdetleges lesz, mint általában az oroszországi viszonyok. 1877-ben úgy vélte, ezúttal keleten kezdődik a forradalom. A narodnyikok terrorista taktikájával egyetértett, mert az adott viszonyok közt más lehetőség nem volt. B. F. Porsnyev Marx utolsó éveinek történeti érdeklődését és a Kronológiai jegyzeteket vizsgálja. A Kronológiai jegyzetek egymaga 75 ívnyi anyag, egyéb, ebben az időpontban készített jegyzetekkel együtt összesen. 100 ív adat, nagyrészt politikai történet. Nem egyszerű kivonatok ezek Schlosser 18 kötetes világtörténetéből, hanem önálló állásfoglalások. A feudalizmus korában három probléma foglalkoztatja sokat Marxot: a pénz, az uzsoratőke fokozódó szerepe, az osztályharc éleződése (népi felkelések) és az európai nemzetállamok kialakulása. A zsoldosrendszer miatt kell a pénz, mindkettő nemzetközi. Német és olasz nemzetállam nem alakulhatott ki, mert a fejedelmek anyagi helyzete rossz volt. A jegyzetek lényegét Porsnyev a kronológiában lát ja : Marx szinkronikus táblázatot akart készíteni, hogy kimutathassa a kölcsönhatásokat, kísérletet tett arra is, hogy kiküszöbölje az országonkinti tárgyalást. A történelmi materializmus elméletét kívánta továbbfejleszteni, s az Európa (sőt Nyugat-Európa)-centrikus szemléletet leküzdeni. Ez is elősegítette a nemzetközi munkásmozgalom megértését. Az emberiség fejlődését összefüggőnek látta, érdekelte a kezdet is, ez magyarázza geológiai érdeklődését. így foglalható egységes keretbe Marx utolsó 9—12 évének munkássága. A tanulmányok következő nagy csoportja Marxot mint a munkásmozgalom történészét mutatja be. M. M. Knrlinyer a munkásmozgalom tanulmányozásának szakaszait mutatja be, összekapcsolva ennek módszertanát a konkrét történeti fejlődéssel. A marxizmus kialakulási szakaszában Marx a proletariátus történelmi szerepét emelte ki. A gazdasági-filozófiai kéziratokban a sziléziai felkelés hatására kimutatja, hogy csak a politikai harc szabadíthatja fel a munkásosztályt. A Szent család már bővebben fejtette ki a proletariátus szerepét. A Német ideológia kimutatta: a munkásmozgalomnak a kommunizmus felel meg, mint elmélet. A politikai szervezkedés fontosabb a gazdaságinál. A forradalomra a proletariátusnak azért is szüksége van, hogy önmagát teljesen tudatosítsa. A második szakaszban (184.6—1848 eleje) Marx tanulmányozta a munkásosztály helyzetét, megállapította az abszolút és relatív elnyomorodást, foglalkozott a gazdasági harccal, kidolgozta a munkásmozgalom periodizációját, kimutatta a proletár internaciona-