Századok – 1972

Történeti irodalom - Marksz–isztorik (Ism. Niederhauser Emil) 182/I

174 TÖRTÉNETI IRODALOM 183 nagy érdeklődést mutattak a gazdasági kérdések iránt, s felvetették a tulajdonviszonyok befolyásának a kérdését. A belpolitikai harcok során alakult ki a tory és whig történetírás, amely a reform mellett vagy ellene érvelt történeti argumentumokkal, de a forradalmat egyaránt elvetette. A whig történetírás reprezentatív képviselője Macaulay, aki az 1688-as forradalmat tartja az igazi fordulópontnak. A polgári radikális álláspontot Grote képviselte, a demokratikusai Cobbet, csakhogy ő a „régi vidám Anglia" oldaláról bírálta a meglevőt, épp úgy, mint a konzervatív Carlyle. Külön színt jelentett a chartista történetírás és a gyarmati hódítások révén fellendülő orientalisztika. V. G. Veber a német történetírást vizsgálja a XVIII. század végén és a XIX. század első felében, felvilágosodás és romantika eléggé cseppfolyós határai közt. Herder a szerves fejlődés gondolatával és az emberiség egységes történetének hirdetésével pozitív hatású volt, de teológiai alapon állt. A racionalista Schlözer nem helyeselte a monarchia megdöntését Franciaországban, ideálja a felvilágosult abszolutizmus volt. A statisztika tudományának megalapozásával a gazdasági tények számbavételét alapvető feladatként jelölte meg. A haladást figyelte, különösen az államiság fejlődésében, Herderhez hasonlóan ő is a történelem egyetemes jellegét hangsúlyozta. De a nagyhatalom tiszteletével negatív vonást is hozott. Justus Möser a partikularizmus és a régi rend híve volt, a régi germán szabadságot a magántulajdonnal azonosította. Az államrendszer alapját a tulajdonviszonyokban kereste. A konzervatív G. L. Maurer mutatta ki, hogy a magántulajdon csak idővel alakult ki. Winckelmann a kultúra történetét, Heeren az ókort, Beck a gazdaságtörténetet vizsgálta. Niebuhr mutatott rá a nemzetség szerepére a római fejlődésben. A jogtörténész Savigny a változatlan népszellemből vezette le a jogi rendszereket és intézményeket. Ranke hatalmas új forrásanyagot vont be a kutatásba, de nem a törvényszerűség érdekelte, hanem az egyéni tények s azok egyéni motivációja. Schlosser szubjektív iskolája a felvilágosodás hatását mutatta meg, demokrata volt, bár nem következetes. Kár, hogy a három tanulmány más-más szempont szerint tekinti át tárgyát, s így végül az olvasó mégsem kap kellő tájékoztatást a polgári történetírás egészének fő jellemzőiről ebben a korszakban. A következő nagy téma, amellyel a legnagyobb számú tanulmány foglalkozik, Marxnak, mint történésznek a formálódása és alakulása. V. G. Moszolov azt mutatja be, hogyan tanulmányozta Marx 1843—44 során az egyetemes történetet és milyen szerepe volt ennek a történelmi materializmus elméletének kialakulásában. A Rheinische Zeitung megszűnte és a Deutsch-Französische Jahrbücher közti korszakról van szó, amikor Marx a történelmi materializmus álláspontjára helyezkedik. Polgári részről ezt úgy magyarázták, hogy a proletariátusban valamiféle Megváltót lát, tehát etikai indítással áll az új tan mellé. A marxisták a francia forradalom tanulmányozásával magyarázták. Marx 1843 nyarát és őszét Kreuznachban töltötte, a hegeli állam- és jogelmélet átértékelésével kívánt foglalkozni. Ehhez sok történeti anyagot olvasott, s öt füzetben összegezte jegyzeteit. A feudális korszakkal foglalkozó munkákból láthatóan a jobbágyság eredetének a kérdése érdekelte. A rendi képviselet kialakulásánál felfigyelt arra, hogy a király és a városok állnak szemben a feudális urakkal. A francia forradalomról szóló könyvekben osztályérdek és tulajdon viszonya ragadta meg; az osztályérdek és az egyéni érdek nem azonos. Itt kezdi látni a burzsoá demokrácia korlátozott voltát. Jegyzetfüzeteihez mutatót is készített, ebből kitűnik, hogy a tulajdon, az osztályok és államjogi kérdések álltak a központban. A zsidókérdésről írt tanulmánya már az ekkori gondolkodás eredménye: a polgári egyenlőség nem elégséges. A proletariátus szerepét 1844-ben látja meg Párizsban, részben a valóságos életben, részben a francia forradalom további tanulmányozása során. Még általánosabb új, érdekes megállapításokkal szolgál G. A. Bagaturija tanulmánya, amely a történelmi materializmus elméletének születését mutatja be, Marx munkáinak gondos filológiai elemzésével. Megállapítja, hogy az elméletet a legvilágosab-