Századok – 1972

Történeti irodalom - Marksz–isztorik (Ism. Niederhauser Emil) 182/I

174 TÖRTÉNETI IRODALOM 184 ban 1869-ben, A politikai gazdaságtan bírálatához c. munkájának előszavában fejtette ki, ekkorra tehát már teljesen kialakult az elmélet. Innen visszafelé elemzi a szerző az elmélet kialakulását, amely egyszerre adja meg a társadalom struktúráját (termelőerők •— termelési viszonyok — politikai felépítmény — társadalmi tudatformák) és a történelem periodizációját (a társadalmi formációk váltakozása). Az elmélet kialakulására vonatkozólag nem lehet Marx saját visszaemlékezéseire hagyatkozni, mert olykor pontatlan, s nem választja el az elmélet megszületését és megfogalmazását. Az elmélet kialakításában persze sok tényező játszott szerepet, Bagaturija itt csak az eszmék fejlődését kívánja vizsgálni. Az 1835—43 közti korszak az elmélet előtörténete, a Rheinische Zeitung szerkesztése során szerzett tapasztalatai vitték a történelmi materializmus felé. 1843-ban Kreuznachban a hegeli jogfilozófia kritikájával foglalkozva már rájön, hogy a társadalom határozza meg az államot, de ezt csak az 1927-ben kiadott kézirat szögezte le, az 1844-ben publikált Bevezetés nem, sőt a kézirat sem olyan világosan, mint azt Marx 1859-ben mondta. A következő lépés 1844-es párizsi tartózkodása volt, a politikai gazdaságtan tanulmányozása, az ekkor írt gazdasági-filozófiai kéziratokban a filozófiai vonatkozás az új : itt mutat ja ki, hogy nem általában a társadalom, hanem a termelés határozza meg az államot, sőt nemcsak a politikát, hanem a felépítmény valamennyi elemét. Felvetette már az osztálytalan és az osztálytársadalom periodizációját is. A megállapításokból sokat felhasznált a Szent családban. Engels Marxtól függetlenül is kb. eddig jutott el erre az időpontra. 1845 Brüsszelben a Német ideológiában mintegy a maguk számára tisztázták az elméletet. Valószínűleg 1845 áprilisában fejthette ki Marx Engelsnek elmélete alapjait. Ekkor írta a Feuerbach-téziseket, amelyek voltaképpen a munka vázlatát adják. A Német ideológiában az addigihoz képest új a termelőerők és a termelési viszonyok dialektikájának a felismerése, az elmélet még a kéziraton belül is fejlődésében mutatható be. 1845 novembere és 1846 júniusa közt írta Marx az I. fejezetet három szakaszban, a korábbi politikai gazdaságtani tanulmányok alapján, valószínűleg innen származik a munkamegosztás szerepének a felismerése. Termelési viszonyok helyett itt még társadalmi viszonyokról beszél Marx. (Általános jellemvonása, hogy absztraktabb fogalmakból indul ki, s idővel egyre konkrétebbekhez jut el, hangsúlyozza Bagaturija.) A periodizálást itt a tulajdonformák alapján végezte el Marx. A munkának a Feuerbach-téziseket kifejtő részeit Marx írásának lehet tekinteni. A történelmi materializmus elmélete ezzel kialakult. A Német ideológia éppen ezért ugyanolyan érett marxista alkotásnak tekinthető, mint a Filozófia nyomora vagy a Kommunista Kiáltvány. Az Osztályharcok Franciaországban és a Louis Bonaparte Brumaire 18-ája tovább fejlesztette a módszert. 1857—69 az értéktöbblet elméletének kidolgozása után a történelmi materializmus elméletében is új szakasz, Marx itt visszatért az 1845-ben felvetett kérdésekhez. Figyelembe vette a természeti körülményeket, mint előfeltételeket. 1859-ben új mozzanat a gazdasági-társadalmi formáció fogalma, ezt többnyire mai értelmében használja, mint korszakhoz kötött struktúra megjelölését, de néha általánosabban. Magát a kifejezést a geológiából vette. Itt új periodizációt is adott, az ázsiai formációt itt vetette fel, s a periodizáció alapja már nem a tulajdon, hanem a termelési forma. A továbbiakban, különösen 1871 után részleteiben még továbbfejlődött az elmélet, Engels utalt a felépítmény visszaható szerepére, de Marx szólt már a kommunizmus két szakaszáról, az ősközösség szakaszairól. A történelmi materializmus szóhasználat 1890 táján alakult ki, addig a klasszikusok maguk a történelem materialista értelmezéséről beszéltek. E. Ja. Bregel a Tőkét mint történelmi munkát elemzi, egyrészt azért, mert nemcsak a kapitalizmus politikai gazdaságtanát fejti ki, hanem más formációk alapkérdéseire is kitér, másrészt mert általános törvényszerűségeket tár fel. Felépítése logikai, nem történeti, mégis a történeti fejlődést tükrözi. Marx kimutatta, hogy az ősközösségben és az ázsiai termelési módban termelők és termelési eszközök a naturális gazdálkodásban össze-