Századok – 1972

Történeti irodalom - Gunst Péter: A mezőgazdasági termelés története Magyarországon (1920–1938). (Ism. Für Lajos) 173/I

174 TÖRTÉNETI IRODALOM 175 kat — időben előre haladva — újabbnál újabbak tetézték. Közülük is behatóan elemzi a szerző a mezőgazdasági árutermelés kétségkívül fontos mozgatóit: a belső és külső piacviszonyokat, a belfogyasztást és az agrárkivitelt. Helyesen utal arra, hogy az összébb szűkült belső piac támasztotta problémákat igen súlyossá tette a hagyományos piacok elveszítése. A Monarchia felbomlása nyomán támadt értékesítési gondokat nemcsak a bizonytalanság súlyosbította, hanem elsősorban az, hogy a magyar agrárexport a védővámos Monarchia piacairól a konkurrens, s a korábbinál sokkal olcsóbb árakat diktáló világpiac színterére került ki. A mezőgazdaság fejlődését bénító tényezők közt igen lényeges szerepe volt az agrárollónak. Az új körülmények között ugyanis szükségképpen kellett kibontakoznia az ipart védő politikának; következésképpen: a mezőgazdasági és iparcikkek árszintje közt lényeges (35—40%-os) különbségek keletkeztek. Ennek, s az agrárexportnak a tárgyalása kapcsán azonban fel kell vetnünk egy általánosabb természetű, inkább elvitörténeti jellegű kérdést is. A szerző éppen a kivitel tárgyalása során igen gyakran, de a későbbiekben is vissza-visszatérve hangoztatja: a Monarchia felbomlása következtében a magyar mezőgazdaság egyik legnagyobb gondja az értékesítés lett, s ez nyomta rá bélyegét magára a termelésre is. A területváltozások hatásán kívül szinte ebben látja a két háború közötti mezőgazdaság megrekedésének legfőbb okát. Nem a piacok vagy éppen a kivitel szerepét szeretném itt elsősorban szóvá tenni, hanem sokkal inkább — a beállításból fakadóan — a Monarchia teremtette egykori viszonyoknak a túlértékelését. Abban ugyan igaza van Gunst Péternek, hogy a Monarchia védvámos rendszere és biztos felvevő piaca igen előnyös feltételeket teremtett a mezőgazdasági termékek értékesítéséhez, s a piachelyzet ilymódon sokat lendített a mezőgazdaság fejlődésén. De ennek ára volt: iparunk viszonylagos elmaradottságával kellett ezért fizetnünk. S a történelem éppen a Monarchia felbomlását követően nyújtotta be, kellett hogy benyújtsa az egyébként is számos bajjal küszködő, függetlenné vált Magyarországnak — pontosabban: a mezőgazdaságnak — a számlát: ipart védő vámok, agrárolló, a mezőgazdasági export fedezte az ipari importot stb. Nem azt vitatnám tehát, amit Gunst Péter elmond, hanem azt hiányolom, amit nem említ meg, ti. a „történelmi érem" másik oldalát. Miután a mezőgazdasági termelés megváltozott adottságait számba vette a szerző, igen logikusan göngyölíti tovább a szerkesztés fonalát. Előbb a földművelés problémakörébe vágó növénytermesztés, majd az állattenyésztés kérdéseit veszi sorra, s elemzi a statisztikai adatok tükrében. Több oldalról is megvizsgálja a művelési ágak megoszlásában végbement kisebb-nagyobb eltolódásokat, a növénytermesztés szerkezeti módosulásait. Helyesen indul ki valamennyi növényfajtánál abból, hogy az a szántóföldi termesztésben milyen helyet foglalt el, hogyan alakult a vetésterület, és mit mutatnak a terméshozamok. A rendelkezésre álló adatok alapján azonban megvizsgálja az eltéréseket az egyes földrajzi tájegységek és az üzemtípusok között is. Az állattenyésztés kérdéskörén belül, miután bemutatja egy-egy faj darabszámának az időbeli alakulását, a fajon belüli fajtaátalakulást, az állomány tájankénti megoszlását, majd a tenyésztés és hasznosítás kérdéseit, végül az értékesítés néhány vonatkozását veszi sorra. Legvégül a modernizálás kapcsán főként a gépesítés és a műtrágyázás problémáit elemzi behatóbban. Bármely kérdéskörét ragadnánk is ki azonban a munkának, a zöldség- és gyümölcsféléken kívül, a mezőgazdaság termelése egészében nagyon lehangoló képet tár az utókor elé. A monográfiának igen gyakran használt fogalma: „stagnálás", „pangás", leggyakoribb állítmánya: „emelkedett", „csökkent". Ha azonban e két utóbbi előfordulási számát összeadnánk, mérlegünkön azt hiszem egyforma arányban szerepelne ez is, az is. Másszóval: a magyar mezőgazdaság korábbi fejlődési lendülete megtorpant. Az időbeli föl-és lefelé hullámzások minden ágazatban szinte ritmikusan követték egymást , mezőgazda-