Századok – 1972

A XIII. Nemzetközi történettudományi kongresszus - Parasztmozgalmak és agrárproblémák a XVIII. század vége óta - Spira György: A parasztság és a nemzeti törekvések Magyarországon a polgári átalakulás korszakában 166/I

167 A XIII. NEMZETKÖZI TÖRTÉNETTUDOMÁNYI KONGRESSZUS ezt különögen jól példázza a korszak legnagyobb parasztfelkelése, az úgynevezett koleralázadás, amely 1831-ben söpör végig a Felvidéken (a mai Szlovákia területén). S a helyzet azután lényeges változáson egészen 1848-ig nem is megy át. Mert a magyar nemesség jobbik része — nem utolsósorban épp az 1831-i parasztfelkelés hatására — elszánja ugyan magát a feudális viszonyok némely elemeinek felszámolására, törekvései azonban megfeneklenek a Habsburgok és a nemesség konzervatív csoportja által kifejtett ellenálláson. 1848 tavaszán viszont gyökeresen megváltozik a helyzet. A magyar nemesség az európai forradalmi hullám megindulásának láttán, hogy elejét vegye egy minden korábbinál nagyobb veszéllyel fenyegető országos méretű parasztfelkelés kirobbanásának s — ellenkezőleg — végre valóban biztosítsa a maga számára az ország népének támogatását, törvénybe iktatja a jobbágyfelszabadítást, s erre a lépésre a parasztok — mind a magyarok, mind a nem-magyarok — kezdetben csakugyan rokonszenvtüntetések sorozatával válaszolnak. Mivel azonban a nemesség által alkotott jobbágyfelszabadító törvények nem eléggé következetesek, az első örömmámor elültével rövidesen mégis parasztmozgalmak robbannak ki szerte az országban. A magyar forradalom nemesi vezetői pedig ezeket éppoly erőszakosan fojtják el, akár a nemzetiségek jogegyenlőségének kicsikarásával próbálkozó nemzetiségi mozgalmakat. A nemzetiségi mozgalmak hangadói viszont, mivel közöttük földbirtokosok kevesen akadnak, megértőbb maguktartást képesek tanúsítani a paraszti követelések iránt, s most már többnyire határozottan fel is karolják őket. És így nem csoda, ha a nem-magyar parasztok többsége 1848 nyarától fogva mindinkább a nemzetiségi mozgalmak vezetői mögött s vélük együtt az ellenforradalmat szervező Habsburgok mellett sorakozik fel a magyar forradalom ellenében. A magyar parasztok többsége ellenben, amikor 1848 őszén ténnyé lesz az ellenforradalom fegyveres támadása, attól tartván, hogy az ellenforradalom felülkerekedése esetén még azokról a korlátozott vívmányokról is le kell majd mondania, amelyeket a tavasszal nyert el, az előző hónapok folyamán a forradalmi kormánytól kapott pofonok ellenére is a nemesség oldalán fog fegyvert a magyar forradalom védelmében, s annál is könnyebben kerül a magyar nemesség nemzeti jelszavainak hatása alá, mivel az ellenforradalom nagyrészt külső ellenség képében lép színre. így kerül sor ekkor Magyarország történetében először magyar és nem-magyar parasztok véres testvérháborújára, aminek azután nemcsak a magyar forradalom bukásában lesz előkelő része, hanem abban is, hogy a nacionalizmus, amilyen gyorsan vert gyökeret, olyan maradandóan is meghonosodjék mind a magyar, mind a nem-magyar paraszti tömegek tudatában. Niederhauser Emil : A kelet-európai paraszt mozgalmak tipológiájához A parasztmozgalmak—nemzeti mozgalmak problematika tipologizálását szeretném javasolni a többi előadás (vagy az általános előadás egyéb részei) mintájára. Példaként Kelet-Európát választom, de ez a tipológia talán más régiók vonatkozásában is hasznos lehet. Mindenekelőtt meg kell különböztetni a polgári átalakulás előtti és utáni korszakot. Az első korszakban Kelet-Európában számos elnyomott nemzet található, amelyek a feudalizmus vagy a hagyományos társadalom keretei közt élnek, ahol felvetődik a polgári átalakulás kérdése és ugyanakkor az idegen uralom alól való felszabadulás kérdése. (Zárójelben hozzá kell tenni, hogy a politikai kérdés, a nemzeti felszabadulás mindig első helyen áll a kortársak tudatában és a gazdasági és társadalmi kérdések csak azután következnek.) Ebben a helyzetben két típust lehet megkülönböztetni: az egyik az, ahol a nem-