Századok – 1972
A XIII. Nemzetközi történettudományi kongresszus - Parasztmozgalmak és agrárproblémák a XVIII. század vége óta - Spira György: A parasztság és a nemzeti törekvések Magyarországon a polgári átalakulás korszakában 166/I
168 A XIII. NEMZETKÖZI TÖRTÉNETTUDOMÁNYI KONGRESSZUS zeti mozgalmat a polgárság vagy polgári rétegek vezetik és követeléseit az ebből a rétegből vagy éppenséggel a parasztságból kikerülő értelmiség fogalmazza meg. Ebben az esetben a nemzeti követelések teljes összhangban vannak a parasztok szociális követeléseivel: a feudális rendszer teljes felszámolása, a föld felosztása. Ez a balkáni népek esete vagy a Habsburg-birodalom néhány népének az esete. A második típus, ahol a nemzeti mozgalmat a nemzeti burzsoázia híján a nemesség vagy legalább is ennek egy része vezeti. Itt a nemzeti program nem esik teljesen egybe a paraszti követelésekkel, mert ez a vezető nemesi réteg kész egy felülről jövő agrárreformra (hogy A. Soboul kifejezését használjam) a föld megosztásával jobbágyok és földesurak közt, de nem kíván radikális reformot. Ebben az esetben nehéz a paraszti tömegeket a nemzeti ügy mellett mozgósítani. Ez a lengyelek vagy a magyarok esete, kissé a cseheké is. A polgári átalakulás után mindenekelőtt számításba kell venni a parasztság differenciálódását, aminek a kezdete az előző időszakra megy vissza, de amely nem játszott lényeges szerepet a forradalom vagy a reform előtt. Utána az egyik oldalon ott találhatók a birtokos parasztok, és a másik oldalon а szegényparasztság a mezőgazdasági munkásokkal, akik magukat parasztoknak tartják (ami a társadalmi pszichológia szempontjából fontos). A parasztmozgalmak a nagybirtok, a feudális maradványok ellen irányulnak (Oroszország, Ausztria-Magyarország), vannak kapcsolataik a szocializmussal (ritkán a szocialista pártokkal), ezek a szegényparasztok és a mezőgazdasági munkások mozgalmai, nincs semmi kapcsolatuk a nemzeti mozgalmakkal. A magyarországi mozgalmakban pl. valamennyi nemzetiség parasztjai részt vesznek, beleértve a magyarokat is. Ugyanaz a helyzet Oroszországban, pl. az 1905—7-es forradalom idején. Az első világháború végén Ausztria-Magyarországon a burzsoá osztályoknak sikerült megnyerniük a parasztokat a nemzeti ügy számára, kis önálló országok létrehozása számára, Oroszországban a parasztok a munkásosztály oldalára álltak. Ez ennek a korszaknak a két típusa, a polgári átalakulás után. Még egy kis megjegyzés: eltúlzottnak találom a referátumban a parasztok nemzeti öntudatát, még ha J. Droz ezt bizonytalannak is mondja. Ügy hiszem, hogy mindenesetre а XX. század előtt az osztályöntudat az (ez maga is, bevallom, bizonytalan), amely a parasztokat mozgatja és a nemzeti mozgalom mint antifeudális mozgalom mellé állítja. T. Lepkowski nemrég megjelent érdekes könyvében, amely a lengyel nemzet születéséről szól, úgy véli, hogy 1870 táján azok közül, akik lengyelül beszéltek, mintegy 30% érezte magát lengyelnek. Ügy gondolom, ez reális becslés, ilyet mindenütt érdemes volna megkísérelni. A dolgozó tömegek felhasználása a második világháború idején А II. Világháború Nemzetközi Történész Bizottsága a kongresszus utolsó napján, augusztus 22-én ülést tartott, amelyen megvitatta „Az emberi tömegek felhasználása a háborús erőfeszítésben a második világháború idején" című témát. Konyev marsall és M. F. Parri szenátor, a Bizottság elnökének megnyitója után az elkészült 13 referátum téziseinek ismertetése következett. Referátumot készítettek az ülésszakra: P. A. Zsilin, szovjet, A. A. Blum, amerikai, Mme Gowing, angol, Dr. D. Petzina, nyugatnémet, Dr. Einheiz, NDK, Cz. Luczalc, lengyel, Dr. Pero Moraca, jugoszláv, I. M. D'Hoop, francia, Dr. 7/. de Jong, holland, Dr. О. Janacek, cseh, Dr. E. Golotti, olasz, Dr. Charles, belga és dr. Zaharia román történészek. A magyar történészek közül Pintér István szólalt fel a vitában; hozzászólásának szövegét alább közöljük.
