Századok – 1972

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1468/VI

KRÓNIKA 1483 képektől, fotóktól azok montázs-szerű felnagyításáig és összevágásáig, az eredeti daraboktól a stilizált megjelenítésig, bemutatott kis életképeket, felhasznált grafikonokat, térképeket stb.). Az anyag elrendezésénél a kronologikus szempontot érvényesítette, követve — nagy vonalakban — a korszak szokásos történeti periodizációját (1873 — 1918, 1918 — 1945 — kiemelve a Tanácsköztársaság eseménysorát —, 1945 — 1950, I960—1972). A kiállítás témáit tekintve: helyet kapott a gazdasági élet bemutatása (nagykereskedelem, közlekedés, nagyipar). Képet nyer a látogató a tőkekoncentráció szerepéről (nagy banképületek fényképei, tervrajzai, rósz vény kötegek, izgazgatói jelentések). Az ipari fejlődós mozzanatai mind grafikus megoldásban, mind tárgyszerűen érzékelhetők. Tájékoztat a kiállítás a városkép alakulásáról, eredeti festmények, fényképek, dokumentumok (pl. a Fővárosi Közmunkák Tanácsa megalakulásáról, működéséről) segítségével. Ezzel párhuzamosan nyerhettünk képet a kommunális ellátás, városrendezés ós várospolitika összefüggéséről. Bemutatásra került a város politikai arculatának kettőssége (államhatalmi ós munkásmozgalmi központ egyszerre), szép dokumentumokkal a munkásmozgalom kezdeteiről. Helyet kapott a háborúkra való felkészülés mozzanatainak bemutatása is. A kulturális kép megrajzolásához elsősorban eredeti sajtópéldányok, fényképek, kéziratok bemutatása járult hozzá. Külön egységet alkotott ,,a két forradalom fővárosa", mely — tárgyak, dokumentumok, fotók szerves egységét kialakítva — a kiállítás egyik legsikeresebb pontja. A felszabadulás ábrázolását a „Budapest hadosztály" zászlóinak első ízben történt bemutatása teszi emlékezetessé, Nagy Budapest megalakulásáról külön kis blokk számol be, mutatva a szerkezeti-városképbeli változásokat. Számos új megoldást talál a kiállítás az 1945 óta eltelt időszak gazdasági, társadalmi, életszínvonalbeli, kulturális eredményeinek bemutatására. Már e rövid tematikus áttekintés után is érzékelhető, hogy a kiállítás mind eszközökben, mind megoldásmódban igen változatos. A tárgyszerű felsorolás helyett, mely szinte lehetetlen, jellegük szerint csoportosítva a látottakat: A dokumentumok között láthatjuk a város-egyesítés okmányait, az első világháború idejéből származó plakátokat és Corvin Ottó eredeti búcsúlevelét éppúgy, mint építkezési és városrendezési tervrajzokat. A fényképek szinte beborítják a kiállítási terem falait, igen kevés kísérő szöveggel. Ezek között láthatók életképek, nyomortelepek, politikai szereplők képmásai, az ellenforradalom rémtetteiről készült felvételek, művészfotok, színházi jelenetek képei éppúgy, mint a reprezentatív középületekről és lakóépületekről készült felvételek. A kiállított tárgyak között látjuk az egyesített városok címereit ós zászlóit; a technikai fejlődés nagy korszakait reprezentáló gépeket, berendezéseket, Bánki motorjától az első atom-részecskegyorsítóig és a napenergiával működő magnetofonig. A Tanácsköztársaság emlékét is számos tárgy (a Csepeli Munkásezred zászlója, rádiós felszerelés, fegyverek, vörösőr érmek) eleveníti fel az eredeti újságpéldányokon kívül. (Láthatjuk a Bajcsy Zsilinszky Endrére leadott SS lövést felfogó ötpengőst is.) Modellek-makettek készültek a korabeli közlekedési eszközökről, a Lánchídról, a házgyári építkezésekről, a metro Deák téri állomásáról. Külön egységet képeznek a kiállítás első szakaszában elhelyezett milleneumkori házportálok másai, melyek — a századvégi öltözetekkel együtt — a korabeli budapesti élet felidézését célozzák. Folytatását ennek a vonalnak a 20-as évekbeli katonatiszti, a rendőrtiszti ruha és a 30-as évekbeli jellegzetes női viselet, ill. Bocskay ruha jelenti. Varga Imre szobra a háború időszakának egyik megrendítő kifejezője. Térkép-makett-sor húzódik végig az egész kiállítás területén, melynek darabjai 13*