Századok – 1972

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1468/VI

1484 KRÓNIKA korszakonként mutatják be a város közmű és energia ellátását, a nagyüzemek, a közlekedés és a beépülés fejlődését. Befejező gondolatként pedig egy agglomerációs térképmakett látható, mely a főváros fejlesztési perspektíváit mutatja. Két szép járulékos kiállítás is tartozik az ünnepi vállalkozáshoz. A főváros száz évének történetét bélyegeken is végigkövethetik a látogatók ugyanúgy, mint a tematikusán felépített éremkiállítást, mely az egyesítéstől a centenáriumi pályázatra beérkezett érmekig mutatja be anyagát 11 egységben (egyesítés, közigazgatás, kulturális élet, irodalmi élet, zenei élet, egyesületek, ipari élet-ipari kiállítások, történeti eseményekévfordulók, a főváros kulturális ós művészeti díjai). Mindkét kisebb kiállítás abban a teremben nyert elhelyezést, ahol Nagy-Budapest fából készült makettjét állították fel. Ugyanitt hallhatóak azok a visszaemlékezések és eredeti hangfelvételek, melyeket budapesti témájuk alapján a rádió hangarchívumából választottak ki. Értékes kiegészítést jelent az 1919-es Budapestet ábrázoló automatikus diavetítés, valamint a Tanácsköztársaságról, az 1945 utáni újjáépítésről és az ellenforradalom utáni konszolidációról lejátszott dokumentumfilmek. A látogatóknak a dekoratív kiállítású katalóguson kívül — melyet maguk a rendezők: Nagy Lajos és Gerelyes Ede írtak — kis diakép sorozat is rendelkezésére áll, aminek segítségével könnyebb lehet a kiállításon látottak felidézése. Már a töredékes felsorolás is érzékelteti, hogy a kiállítás sokféle tény és információ változatos bemutatására törekedett. S talán éppen ez a sokféleség (főleg eszközökben, de témában is) az, ami — különösen annak, aki különösebb tárgyi ismeret nélkül lép be a kiállítási terembe — nehezíti a kívánt történelmi összkép kialakítását. Tematikusan nem eléggé következetesen rajzolódnak ki az egyes korszakok jellegzetességei. A nagy méretek ellenére néha túl aprólékosnak, néha pedig elnagyoltnak tűnik a látvány, s így a történeti megértés számára szükséges „didaktikai lépésekben" keletkezhetnek hiányok. Ebben szerepet játszik az is, hogy viszonylag kevés a szöveges felirat. Ugyanebben az összefüggésben kell szólni a „kiállítás-vezető" katalógus problémájáról. Ez az 58 lapos, bőségesen illusztrált és igényesen megírt könyvecske vállalta, hogy a történeti megértésben segítségére lesz a látogatóknak. Végigvezet a város történeten, bőségesen közöl adatokat, de talán nem különül el benne kellőképpen az általánosan magyarázó és a konkrétan a kiállításra vonatkozó rész. Ha abból a szempontból vizsgáljuk a kiállítás kivitelezését, hogy az hogyan aránylik a kitűzött célokhoz, elsősorban ismét az összkép problémájához kell visszatérni. Bár igaz, hogy Budapest története sok lényeges kérdésben egybeesett Magyarország történetével, de azért a kettő nem ugyanaz. Léteztek és léteznek sajátosan budapesti jelenségek, problémák és figurák, amelyek kifejezetten ehhez a városhoz tapadnak. Itt a környezetvédelem méltatlanul mellőzött egész témakörén kívül — mely a közlekedéssel együtt régóta befolyásolja a városlakók életét — gondolnunk még többek között a vidékről bejáró pesti dolgozók ábrázolására, a munkásszállókra és a fővárosra jellemző életmód sajátosságaira. Általában a kiállítás színvonala nem eléggé egyenletes. Lényegesen sikerültebb résznek tekinthető a Tanácsköztársaság bukásáig tartó szakasz. Dinamikus, változatos, a bizonyosfokú zsúfoltság ellenére is áttekinthető. Megismerhető belőle az egyesítés története, érzékelhető a fejlődés vonala, kellően dokumentált a munkásmozgalom. A forradalmi szakasz megoldása kifejezőerőben a leggazdagabb. Bizonyos mértékig hanyatlik a megoldás színvonala a következő korszakban. A „Fővezér szózata" ilyen méretekre való felnagyítása túlzásnak tűnik. A kisebb méretű képek és dokumentumok többet mondanak a fehér terrorról, mint Horthy és az akasztott ember kissé teátrális ábrázolása. Kevés az életkép és nem látunk eleget a gazdasági élet alakulásából sem.