Századok – 1972

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1468/VI

1476 KRÖNI KA fejlődésének összefoglalását nyújtotta. А И aflyágok elkészítésére az illető országok ismert gazdaságtörténeti szakértőit kérték fel, nem azzal a szándékkal, hogy ezek az anyagok a maguk eredeti formájában helyt kapjanak a készülő kötetben, hanem azért, hogy világossá váljék, miként látják a közös problémákat az egyes nemzeti aspektusokban, egyben pedig hogy hasznos anyagokat nyerjenek, melyek a készülő kötet egyes fejezeteiben is helyet kaphatnak. Ezek az előadások többnyire kronológiai áttekintésben foglalkoztak a középkelet-európai országok gazdasági fejlődésével, nyomon kísérve a gazdasági ciklust, majd keresztmetszetben próbálták mérlegre tenni az eredményeket és problémákat. Nicola Vuco belgrádi professzor előadása bizonyos kivételt jelentett. Ő ez alkalommal csak arra vállalkozott, hogy a mezőgazdaság hozzájárulását és szerepét elemezze a két világháború közötti jugoszláv gazdasági életben. Előadásának felépítése kissé didaktikus volt. Elemzése szerint a mezőgazdaság mint piac, mint nyersanyagszállító, mint munkaerőfelszabadítás segítette a gazdaság fejlődósét; emellett a mezőgazdaságból az, adózási rendszer segítségével is elvontak tőkét, amely más szektorok növekedését mozdította elő. Jóllehet Vuco tanulmányának fő mondanivalóját senki sem vonta kétségbe, — kétségtelen, hogy Jugoszláviában bizonyos növekedés volt tapasztalható a mezőgazdasági termelésben —, mégis elhangzottak olyan értelmű kritikai megjegyzések, hogy a szerző a növekedést túlbecsüli; a statisztikai anyagok csoportosítása a. növekedés jelentőségét azért hangsúlyozza túl, mivel kiindulópontnak az 1921. évet tekinti, mely pedig mind a termelékenység, mint a termelés szempontjából jóval alatta maradt a háború előttinek. Vuco előadása sok más problémát is megkerült: állami beavatkozás, tőkefelhalmozás stb., így ténylegesen csak egy kis részét világította meg a tisztázandó problémáknak. Kiegészítette, de mégsem tett teljessé a képet egy másik jugoszláv professzor, a szarajevói Kemal Hrelja előadása. О ugyanis Bosznia és Hercegovina gazdasági fejlődését foglalta össze, s bár a rendkívül hiányos statisztikai források ellenére bizonyos agregát elemzésekben is előrehaladt, a kép még legfeljebb a kontúrok megismerésére volt alkalmas. Hrelja professzor előadása emellett elsősorban — ami részben érthető — a gazdasági elmaradottság bemutatására szorítkozott, az elmaradottság okait szinte kizárólag külső tényezőkben kereste, így jónéhány fejlődésbeli probléma, még nem keltette fel a figyelmét. Nicola Gonstantinescu és Vidor Axenciuc román professzorok előadása már átfogóigénnyel lépett fel. Mindketten eminens képivselői szakmájuknak, nagy tárgyi tudással és elméleti igénnyel. Az előadás tehát tartalmas anyagot nyújtott, elsősorban a sokoldalú statisztika következtében. A szerzők elemzésében nagy hangsúlyt kap Románia két világháború közötti gazdasági fejlődésének eredménye. Ebben — a román történetírás által minden alkalommal hangoztatott tényezőnek — az 1918-as egyesülésnek tulajdonítanak döntő jelentőséget. Egyidejűleg a gazdasági elemzés során kiemelik, hogy az egész időszak folyamán nem voltak kellően kihasználva a fejlődési lehetőségek, és a tényleges növekedés nem volt megfelelő. A szerzők erősen hangsúlyozták a földreform, a mezőgazdaság állami támogatása során alkalmazott egyoldalú osztályszempontokat. Az ipar fejlődését pozitívan értékelték, megállapították az állami beavatkozás növekvő szerepét. Figyelemreméltó adatokat sorakoztattak fel a külföldi tőke szerepére vonatkozóan. A vita mindenekelőtt egyes statisztikai adatok nem kellő kritikai kezelését tette szóvá; így megállapítják, hogy a lakosság 75%-a volt mezőgazdasági, ugyanakkor az ipar és a mezőgazdaság részesedését a nemzeti jövedelemben nagyjából egyformára becsülték, ami statisztikai szempontból is lehetetlen. Emellett a szemléletmód az állami beavatkozás és a külföldi tőke esetében is váltott ki ellenérveket, hasonlóan az az értetlenség, amellyel a neves szerzők a középkelet-európai fejlődés néhány közös problémáját kezelték. Benyomásom szerint végigvonult az előadáson a burzsoázia — néha történél-